A fizika közelebb került a láthatatlansághoz

A Science magazin legutóbbi számában két olyan cikket publikáltak, melyek azt pedzegetik, hogyan valósítható meg a láthatatlanság.

Az emberiség mindig is vágyott a láthatatlanságra. Talán az összes nép mondavilágában találkozhatunk a mesebeli eszközzel, mely a főhősnek láthatatlanságot biztosít, hogy a rossz elleni harcban végül diadalmaskodjon. Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című, 1831-ben megjelent színjátékában például a három ördög, Kurrah, Berreh és Duzzog azon veszekednek, melyiküké legyen örökségük, a viselőjüket messze röpítő bocskor, az ostor és a láthatatlanságot biztosító palást. Mint ismeretes, végül mindhármat főhősünk, Csongor kaparintja meg. A görög mitológiában ehhez hasonló eszköz volt Hádész sokat emlegetett sisakja, mely viselőjét ugyancsak eltüntette az ellenségek szemek elől. Mivel az alvilág istene gyakran kölcsönadta varázsos sisakját - például Hermésznek, vagy az ismertebb történetben Perszeusznak -, ezért az visszatérő eleme a mitológiai történeteknek.

Az 1933-as film plakátja

H. G. Wells A láthatatlan ember

Hogy a mítosz ne csak a tudományos fantasztikum világában létezzék, arról a tudomány gondoskodik. A Science tudományos magazin legutóbbi számában két különálló kutatást ismerhettek meg az olvasók, melyek a modern elméleti fizika felől közelítenek a láthatatlanság állapotának megvalósításához. A vizsgálatokban olyan újonnan kifejlesztett anyagok szerepelnek, melyek képesek irányítani az elektromágneses sugárzás - így a fény - hullámait egy-egy tárgy körül. Ezek a félvezetőkben használt úgynevezett "metaanyagok" megfelelő beavatkozással ugyanis rábírhatók arra, hogy eltérítsék a feléjük érkező elektromágneses sugárzást, így egyfajta optikai csalódást okoznak és láthatatlanná teszik az azt a tárgyat, melyen ezek az anyagok vannak. "Ezek a metaanyagok egyedülálló módon képesek kontrollálni a fényt" - magyarázta a National Geographicnak John Pendry, az Imperial College London elméleti fizikusa, az egyik kutatás résztvevője.

A láthatatlansággal már korábban is foglalkoztak a fizikusok, de Pendry és társai, valamint Ulf Leonhardt, a St. Andrews University kutatója által irányított csapat voltak az elsők, akik elméletben olyan metaanyagból készült tárgyon - például egy sisakon - kezdtek dolgozni, mely képes lehet a közelébe érkező fény eltérítésére, vagyis képes láthatatlanná válni.