A fizika közelebb került a láthatatlansághoz

A Science magazin legutóbbi számában két olyan cikket publikáltak, melyek azt pedzegetik, hogyan valósítható meg a láthatatlanság.

Hádész ábrázolása egy i. e. 4. századból származó vázán

A fizikában a fény útjának ilyetén módosulását - egészen pontosan azt, hogyan viselkedik a fény egy bizonyos anyagban - a törésmutatóval fejezik ki. Leonhardt és Pendry azt mutatták ki, hogy ha egy anyag töréspontját fokról-fokra változtatni tudjuk, akkor a felé érkező fény sugarai esetenként teljesen elkerülik az anyag felületét.

A technológiát a jövőben arra lehet használni például, hogy a repülőgépek ne tűnjenek fel az ellenség radarján. (A kutatásokat nem véletlenül finanszírozza az amerikai Védelmi Minisztérium). Az új anyagok egyéb hétköznapi felhasználása azonban még odébb van. Hádész sisakja még egy ideig nem lesz elérhető számunkra, hiszen továbbra is kérdéses, miként lehetne előállítani egy ilyen tárgyat. Elméletben persze már létezik: egy ilyen szerkezet valószínűleg az említett metaanyagokat tartalmazó félvezető chipekkel lenne felszerelve, melyek a legkisebb ellenállást előállítva képesek lennének a sugárzást úgy eltéríteni, hogy az csak folyadékszerűen keringjen a szerkezet felszíne körül, majd visszatérjen az eredeti útjára. Vagyis a vizsgált tárgy egy külső megfigyelő számára láthatatlan maradhatna.

Ez azonban még mindig csak tudományos fantasztikum határát súrolja, hiszen a most elvégzett számítások a sugárzás egyetlen hullámhosszát vették figyelembe, magyarán azokra az esetekre igazak, ha csak egyetlen fajta sugárzás éri a vizsgált felszínt. Míg a radar esetében ez valóban így van, a látható fény egészen más terület: itt ugyanis különféle hullámhosszú sugárzások hatnak egyszerre.