"Mindig szerettem, amit csináltam"

Életpályájáról kérdeztük Michelberger Pál mérnök professzort, az MTA 2006-os Akadémiai Aranyérmesét.

Michelberger Pál nemzetközileg ismert szakember (Fotó: 168 óra)

A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Elnöksége idén Önnek ítélte oda az Akadémiai Aranyérmet. A professzor úr számára mit jelent ez a díj?
Bognár GézaBenedikt Ottó Simonyi KárolyA fizika kultúrtörténetéért

Az utóbbi időben nagy a nyomás az MTA-n, hogy a gyakorlati, alkalmazott kutatásokra helyezze a hangsúlyt az elméleti alapkutatásokkal szemben. Lehet, hogy az Elnökség új utat szeretne kijelölni az Ön díjával?
- Nem hiszem. Félreismerik az Akadémiát azok, akik azt hiszik, hogy az MTA csak elvont elméleti kutatásokkal foglalkozik. Az Akadémia igenis értékeli az alkotásokat, még ha első pillantásra úgy is tűnik, hogy kutatóintézetei főleg az alapkutatásokra vannak berendezkedve. Hozzá kell tennem, hogy én magam nem tudok érdemleges különbséget tenni az alapkutatás és az alkalmazott kutatás között. Ha egy témát az ipar felvet és a fejlesztés közben megoldatlan kérdések merülnek fel, akkor azt csak matematikus, fizikus és mérnök bevonásával tudják megoldani. Közben a fejlesztés kilép az alkalmazott kutatás területéről és átlép az alapkutatásba. Sokan azt hiszik, hogy az alapkutatás után jön a tervezés folyamata, majd a gyártásé, végül az értékesítés. Az én munkámban ez mindig pont fordítva volt. Magyarán helytelen, ha valaki ezt szétválasztja, és külön kezeli, esetleg megszünteti, hiszen ezek egymással szorosan együttműködő kutatások, melyek közül mindre szükség van.

Elnézve a professzor úr életrajzát, az a bugyuta kérdés merül fel az emberben: hogyan fért, illetve fér bele az idejébe a sok tennivaló?
- Szerencsés ember vagyok, hiszen olyan feleségem van, aki ezt mindig elviselte. Egyébként valóban igaz, hogy általában hármas, négyes funkciót töltöttem be egyszerre. Rektor, igazgatósági elnök, igazgatótanácsi tag voltam, közben előfordult, hogy egy nemzetközi szervezetnek voltam a vezetője és esetleg az Akadémián is elláttam valamilyen funkciót. De a sok elfoglaltság sosem zavart.

Melyik az a díj, amelyre az Akadémiai Aranyérem mellett a legbüszkébb?
- Nehéz kérdés. Ha belegondolok, a Széchenyi-díjat mindenképpen meg kell említenem, hiszen azzal a kormányzat ismerte el több évtizedes tevékenységemet. De ide kell sorolnom az Eötvös József-díjat is, mellyel a felsőoktatásban végzett munkámat honorálták a hetvenedik születésnapomon. Az Automobilmérnökök Nemzetközi Szövetsége éremmel, diplomával tüntetett ki, több külföldi akadémia tiszteletbeli tagjává fogadott, két egyetem pedig díszdoktorrá avatott - ezek azért kedvesek számomra, mert munkám nemzetközi elismerését jelentették.

Az Ikarus 280-as modellje

Melyik munkájára, munkahelyi eredményére emlékezik a legszívesebben?