"Mindig szerettem, amit csináltam"

Életpályájáról kérdeztük Michelberger Pál mérnök professzort, az MTA 2006-os Akadémiai Aranyérmesét.

Az Ikarusnál a buszgyártás főkonstruktőre volt a gyár nagy időszakában. Nem fáj Önnek a hazai buszgyártás hányatott sorsa az utóbbi időben?
- Ismernünk kell a világgazdaságban végbemenő folyamatokat. Én a hatvanas évektől kezdve rendszeresen jártam az évenként megrendezett Frankfurti Autószalonra, ahol azt lehetett megfigyelni, hogy évről évre mindig egyre kevesebb autóbuszgyártó vállalat vesz részt. Megszűnt a német Büssing, a Magirus, a Saurer, az olasz Viberti és még sorolhatnám. Ezek mind olyan cégek, melyek úttörők voltak az autóbuszgyártásban. A Saurer gyár, mely mellesleg Svájc összes katonai járművét elő tudta állítani, egy valóságos ékszerdoboz volt. Az Ikarus még nem szűnt meg, de a változásokat érzi. Régóta ismert tendencia, hogy az emberek egyre inkább személyautóval közlekednek, nem pedig autóbusszal. Így a valódi alapkérdés számomra inkább az, hogy az ilyen gyárakban dolgozó szakemberek vajon megtalálták-e a helyüket más területen. Én úgy érzem, hogy a hazánkba utóbbi időben idetelepült személyautógyártás képes felszívni azt a szakembergárdát, akik egykor az Ikarusnál álltak alkalmazásban. Sokan vannak a Suzukinál, az Audinál, vagy éppen a Fordnál. Éppen ezért én nem érzem elveszettnek a helyzetet.
Szerintem amúgy sem szabad egy márkanévhez, egy gyárhoz ragaszkodni. Mondom ezt annak ellenére, hogy én 1952-ben kerültem kapcsolatba az Ikarus-szal és csupán 1995-ben szakadtam el tőle, tehát több mint negyven évet töltöttem a cégnél.

Hogyan telnek napjai manapság? Feltételezem, hogy a mai napig dolgozik.
- 77 éves korom ellenére hetenként három napot még dolgozni szoktam. Az egyetemen, vagy az MTA-n vagyok, esetleg a Magyar Akkreditációs Bizottságban tevékenykedem. Ezen a héten például minden nap az SZTAKI-ban értekezem és tárgyalok, de néhány szabad napot mindig a feleségemmel töltök és segítek neki a háztartásban. Ha néha még meg kell írni egy-egy cikket, akkor a "feleségem idejéből" szakítok rá időt. Tulajdonképpen már csak egyetlen nagyobb tervem van: egy könyvet szeretnék írni, de ehhez még lelki erőt kell gyűjtenem.

Az MTA indoklása szerint az 1930-as születésű Michelberger Pál korszakokat átölelő sokoldalú munkásságáért kapta az elismerést, mely "egyformán sikeres az ipari, egyetemi és akadémiai pályáján csakúgy, mint a nemzetközi szakmai életben, s amelynek kiemelkedő állomásai az Ikarus buszcsalád számos típusának tervezése, autóbuszok borulás-biztonsági kutatása, iskolateremtő nyolc magyar nyelvű szakkönyve, műegyetemi rektorsága a rendszerváltás éveiben, munkája az akadémia alelnökeként, és az - elsősorban a járműiparhoz kapcsolódó - nemzetközi szervezetekben kifejtett vezetői tevékenysége."
Michelberger Pál 1990 óta az MTA rendes tagja, emellett az Academia Europaea, az Aacademia Scientiarum et Artium Europaea tagja. Korábban elnyerte az Eötvös Loránd-díjat, a Magyar Köztársaság Érdemrend középkeresztjét, a Széchenyi-díjat és az Eötvös József-díjat. A tudományos életben többek között az MTA Műszaki Tudományok Osztályának elnökeként, majd az MTA alelnökeként vett részt.