Szabadulás a valóság burjánzásától

Gondolatok egy novella kapcsán egy nemlétező könyvtárról, amely ennek ellenére a legismertebbek közé tartozik.

Borgest idézve: "...egy írónak sohasem szabad kortárs témához nyúlnia és túl konkrét színhelyet választania a történethez. Mert akkor az olvasók azonnal hibákat találnak benne." A mesterségesen előállított referenciák éppen a hibakereső olvasók ellen vannak, hasonlóan a másik neves posztmodern íróhoz, Umberto Ecóhoz, Borgesnél is szinte lehetetlen szétválogatni a különböző elemeket. Természetesen mindig van, aki megkísérli ezt: "... az egyik barátom ... észrevette, hogy az általam felsorolt adatok nem felelnek meg a valóságnak. Az egyik helyről például azt állítottam, hogy olyan könyvben található, amely egy bizonyos időpontban jelent meg; de valójában egy másik könyvhöz tartozott, amely egészen más időpontban látott napvilágot. De nem is olyan nagy baj, hogy elfelejtem a részleteket, mert igazság szerint az élet túlságosan is nagy részletességgel ajándékoz meg bennünket."

Borges könyvtára egy művész képzeletében

A Könyvtár szülőnk és megölőnk: "most, amikor szemem már alig tudja kibetűzni írásomat, a halálomra készülök, alig néhány mérföldre a hatszögtől, amelyben születtem." A Könyvtár az élet: bolyongásunk bölcsőnktől sírunkig. És közben mit csinálunk? Keressük a megfejtést, a választ kérdéseinkre, a Könyvet, amiben meg van írva sorsunk, avagy az Igazolásokat, melyek révén tetteink jogos cselekedetekké válnak. Az ember "vagy a véletlen, vagy rosszakaratú demiurgoszok műve": az ember mint jelentéktelen kis alak, látszólag lényegtelen eleme a rendszernek. Valójában ember (könyvtáros, utazó, inkvizítor) nélkül nincs értelme a Könyvtárnak: ha nincs, aki keressen benne, minek a Könyvtár?

A Könyvtár: végtelen. S mint a végtelen dolgok általában, tökéletes. Mindenre itt van a válasz, a huszonöt ortográfiai jel segítségével minden, ami kifejezhető, megtalálható itt. Végtelen alakzatok: a saját farkába harapó kígyó, a matematikában a végtelent jelképező fektetett nyolcas. És a kör. A kör, ami kétdimenziósan már Platón és a neoplatonikusok óta a legtökéletesebb forma, s három dimenzióba vetítve gömbbé válik. "A Könyvtár olyan gömb, amelynek középpontja bármelyik hatszög, és kerülete felfoghatatlan."

A kabbala gömbjének középpontja mindenütt ott van, kerülete pedig sehol. A kör, vagy a gömb egyetemes szimbólum: elsősorban az ég, a nap és a hold jelképe. Ugyanúgy a periodicitás szimbóluma is: a természetben számtalan körkörösen, évről-évre ismétlődő folyamat van jelen: napok, hónapok, évek, évszakok, a növényzet meghalása és újjáéledése, de akár a vízbe dobott kő által keletkező koncentrikus körökre is gondolhatunk. Kifejezi a folyamatosságot, az örökkévalóságot, a harmóniát, a zártságot és a védettséget, a tér és idő egységét is.