Fodor Péter |
A NAVA milyen munkatársakat vár? - fordult Fábri György Kovács András Bálinthoz. Alapvetően tapasztalt könyvtárosokat vártak. Munkájuk abban is eltér a hagyományos könyvtárosok feladatától, hogy napi huszonnégy órás műsorfolyamot kapnak kézhez, melyet a legkülönbözőbb szempontok alapján kell kisebb és még kisebb egységekbe szabdalniuk.Virágos Márta ugyanerre a kérdésre azt felelte, szerencsés helyzetben van, hiszen a Debreceni Egyetem az egyik képzőintézmény. A debreceni helyzet érdekessége, hogy ott a Természettudományi Kar indította a képzést, így az informatikai háttéranyag elsajátítására meglehetősen nagy hangsúly esik. A mai könyvtárak rendkívül sokoldalú képzettséggel rendelkező szakembereket igényelnek. A megbízható és alapos informatikai tudás és az általános könyvtári ismeretek mellett a szakmai specializáció is elengedhetetlen. Ez utóbbi megszerzését a bolognai képzés nehézkessé teszi. Izgalmas irányba terelte a beszélgetést Virágos Márta, aki statisztikákra hivatkozva számolt be arról, hogy a hazai könyvtárlátogatók közel egyötöde valamilyen személyiségproblémával küzd. A jó könyvtáros tehát akár az olvasóval mint problémás személyiséggel is kell hogy tudjon foglalkozni. Az empatikus készségek, a pszichológiai háttértudás megkönnyítheti a felkészült könyvtáros dolgát.
Fodor Péter egyetértett Virágos Mártával, amikor megjegyezte, hogy a kommunikációs készségek fejlesztése is szükségszerű velejárója a könyvtárosképzésnek. A problémás személyiségek jelenléte egy közkönyvtárban jelentékenyebb, mint egy zártabb közösségként működő egyetemi könyvtárban, így az előbbiben akár krízishelyzetekre is sor kerül, melyekre választ kell adni a könyvtárosoknak. Fábri György arra volt ezután kíváncsi, hogy a digitális ismeretek iránti fogékonyság mennyire számít fontos szempontnak a képzésben? Ungváry Rudolf pesszimista vázlatát adta az utóbbi évtizedek magyar felsőoktatásának a hallgatók felkészültségét, tudását illetően. A hallgatók tíz-tizenöt százaléka ugyanolyan jó, mint bármelyik korábbi időszakban, azonban a fennmaradó óriási többség műveltsége rendkívüli mértékben visszaesett az utóbbi időben. Különösen igaz ez az olvasáskészség és egyáltalán, az olvasáshoz fűződő viszony kapcsán. A vizuális kultúra térnyerése összefügg az olvasáskészség hanyatlásával, s így egyre gyengébb szakemberek kerülnek ki az egyetemekről. A legszomorúbb, hogy a megváltozott műveltségi állapotok hamarosan meg fogják változtatni az emberek viszonyát a műveltséghez. Ez a viszony torz változáson megy keresztül napjainkban, s ahhoz, hogy visszaálljon "normális" állapotába, feltehetőleg évtizedekre lesz majd szükség.