A magyar koratörténetben hangsúlyeltolódások történtek

Langó Péter régésszel, a Talentum-díj idei egyik kitüntetettjével a korai magyarság történetének aktuális kutatási kérdéseiről beszélgettünk.

Kérem, tekintse át röviden olvasóink számára eddigi tudományos pályáját!
- Jászfényszarun születtem, az érettségit Jászberényben, egy műszaki szakközépiskolában szereztem meg. Később az Eötvös Loránd Tudományegyetem történelem-régészet szakán tanultam tovább. Az egyetem alatt tagja voltam a Láthatatlan Kollégium intézményének, ahol tutorom volt többek között Tomka Péter és Révész László is. Az egyetemi időszak alatt többször kaptam különböző ösztöndíjakat: többek között Köztársasági Ösztöndíjat vagy a Batthány Lajos Alapítvány ösztöndíját. Az egyetem mellett Révész László biztatására a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársa lettem, ahol részt vehettem az akkori Középkori Osztály munkájában. Az egyetem elvégzését követően egy évig Székesfehérváron, a Szent István Király Múzeumban dolgoztam, majd az MTA Régészeti Intézetének a munkatársa lettem. Már az egyetemi időszak alatt több tudományos publikációm megjelent, 2000-ben megbíztak egy tanulmánykötet szerkesztésével. A Régészeti Intézet munkatársaként lehetőségem nyílt arra, hogy bekapcsolódjam a nemzetközi kutatásba is. Az Intézet több nemzetközi programjában feladatot kaptam, és több ösztöndíj segítségével az elmúlt években lehetőségem volt Németországban, Oroszországban, Olaszországban és Bulgáriában is kutatni.

Langó Péter a díjkiosztón

Mi motiválta, amikor a korai magyarság történetével kezdett el foglalkozni?
- Népünk korai története a magyarság szempontjából az alapvető történelmi kérdések közé tartozik. Az őstörténethez kapcsolódó (alapvetően romantikus hagyományokon alapuló) elképzelések mindig is érdekelték a szélesebb közvéleményt, s mint közérdeklődésre számot tartó téma, a modern társadalomtudományos gondolkodás alakulásának minden periódusában előtérben állt. A "Honnan jöttünk? Kik vagyunk?" kérdésekre adott válaszok, és a hozzájuk kapcsolódó identitáskeresés nem csak a különböző nemzetkoncepciók részei lettek, hanem a szaktudományokat is befolyásolták. Mindez egyben azt is jelenti, hogy a magyar koratörténet modern régészeti kutatása nem egyszerűen "csak szaktudományos" kérdés, hanem a tágabb társadalomtudományok számos területét is érinti. A kérdéskör komplexitása, a benne rejlő szaktudományos lehetőségek, valamint azok társadalomtudomány általános szempontrendszeréhez is kapcsolódó válaszai együttesen hatottak rám, amikor e terület felé fordultam.

Bizonyára sokak szerint nem korszerű 2007-ben a 10. századi magyarság történetével foglalkozni. Mivel győzné meg a kétkedőket?
- A múltról alkotott képünk időhöz és térhez kötött. Más jelent ma magyarnak lenni, mint ötven, száz évvel ezelőtt. Mindez közhelynek hangzik, mégis alapvető kiindulási pont a modern kutatás számára. A magyar honfoglalás és koratörténet eseménysorát a kutatás az elmúlt évszázadok során már felvázolta, és ez alapvetően nem is fog változni. A hangsúlyok azonban mára jelentősen eltolódtak ahhoz képest is, amit akár negyven- ötven éve gondolt akár a tágabb történeti, akár a szűkebb régészeti kutatás a honfoglaló eleinkről. Míg korábban általában a keleti eredet és a steppei kapcsolatrendszer, az európaitól való különállóság hangsúlyozása jelentette azt a szempontrendszert, ami a magyar nemzeti múlt e részének a megírásakor prioritást jelentett, addig ma már inkább a 10. századi magyar törzsek gyors európai integrációja, széles, hatékony és sokrétű kapcsolatrendszere az, ami a kutatás kiindulási pontját jelenti. A régészeti anyag egyre szélesebb bővülésével új értelmezést kaphatnak az egykori írott források, mialatt egyre nyilvánvalóbbnak tűnik, hogy a földrajzi tér (a Kárpát-medence) hatása és az areális kulturális kapcsolatok jelentősége nagyban meghatározta a 10. századi magyarság beilleszkedését új környezetébe. Ezek a kérdések korábban kevésbé tűntek fontosnak a kutatásban, így az ezekre adott válaszokkal ma más dimenziókban, újra lehet és kell értékelni e korszakról való ismereteinket.

A korai magyarság történetének áttekintése kapcsán jól látható, hogy a különböző kutatók személyisége, a különböző korok (események) és izmusok miként hatottak vagy nem hatottak a múlt e "sorsdöntő" időszakáról kialakított szaktudományos és ezen keresztül az általános köznapi történeti képre. Ezek tanulmányozása és az így levonható tanulságok szintén jelzik, hogy az eseménytörténet ismerete ellenére az általános történeti és régészeti kérdésfelvetések és megközelítések megismeréséhez is megfelelő területet biztosít a korszak vizsgálata.