A magyar koratörténetben hangsúlyeltolódások történtek

Langó Péter régésszel, a Talentum-díj idei egyik kitüntetettjével a korai magyarság történetének aktuális kutatási kérdéseiről beszélgettünk.

Jól sejtem, hogy különös jelentősége van annak, hogy angolul publikálta díjnyertes dolgozatát? Mennyiben más a nemzetközi tudományos közösségnek írni, mint a hazainak?
- A magyar koratörténet a nemzetközi régészeti kutatásban hosszú időn keresztül kevésbé népszerű témának számított. Ennek oka részben - az ezzel foglalkozó munkák kizárólag magyar nyelvű kiadása mellett - az volt, hogy a kérdés idegen nyelvű összefoglalói is általában a nyugati kutatási trendektől eltérő módszertannal dolgoztak, míg a kiindulási pontjuk alapvetően az volt, hogy a magyarság keleti eredetű, így kapcsolatrendszere, kulturális háttere és történelme nem vagy csak kis mértékben kötődhetett a korabeli Európához. Számos olyan szaktudományos kérdés, mint például a steppei magyarság régészeti leletanyagának a meghatározhatatlansága, azonban mind módszertanilag, mind a kérdés orientációját illetően új keretek közé helyezte a korai magyar régészeti leletek vizsgálatát. A modern régészeti megközelítések alkalmazása (az úgynevezett processzuális régészet, valamint a posztprocesszuális irányvonal), kérdésfelvetéseik bevonása új megközelítést jelenthet a külföldi kutatók számára is, hogy hozzászóljanak e kérdéskörhöz. A Kárpát-medencei leletanyag vizsgálata egyben felhívhatja a külföldi kutatók figyelmét arra, hogy a korabeli frontier-zónába eső terület emlékanyaga nem csak e szűkebb régió régészeti problémáival hozható kapcsolatba, hanem az - elmúlt időszakban mind inkább előtérbe kerülő - egykori nagy birodalmak, a késő-antikvitás közvetlen örökségét továbbvivő Bizánc és a Karoling Nyugat-Európa régészeti emlékeivel és az azok elemzését érintő szaktudományos kérdésekkel is. A külföldi kutatás mind nagyobb részvétele e területen több szempontból is üdvös: a magyar kutatás eredményeit kontrollálja, és mind jobban bekapcsolja a nemzetközi kutatásba, kialakítva így, hogy a magyar történeti narratíva mind jobban az általános európai történeti kép részévé váljon.

Kérem, foglalja össze röviden a szóbanforgó dolgozat fontosabb téziseit!
- A dolgozat a korai magyarság régészeti kutatását tekintette át. Megvizsgálta a kutatás fontosabb fázisait, áttekintette a legfontosabb kutatók módszertani és elméleti megközelítéseit, illetve azok hatását. Megvizsgáltam azt is, hogy a különböző eszmerendszerek mennyiben hatottak a tudományos elképzelésekre, illetve azt, hogy a különböző társtudományokra volt-e hatással a régészet, illetve azok különböző időszakokban gyakoroltak-e hatást e szakterület képviselőire. A munka záró része a korai magyarság régészeti kutatásának kurrens problémáit tekinti át, különös tekintettel a leletek keltezésének módszertani hátterére, és a különböző elképzelések nehézségeire, javaslatot téve egyes problémák feloldására.

Eddigi pályáján hol helyezné el a Talentum-díjat?
- A Talentum-díjat nagy elismerésnek tekintem. Úgy érzem, ma az egyik legrangosabb elismerés, amit fiatal magyar társadalomkutató kaphat, így mindenképp eddigi munkám legfontosabb kitüntetésként tekintek erre a díjra.

Milyen tudományos feladatok várnak még Önre a közeljövőben?
- Munkatársammal, Türk Attilával közösen egy a 10. századi Kárpát-medencei anyagi kultúra szempontjából is meghatározó bulgáriai leletegyüttes feldolgozását kezdtük meg. Ezek a leletek számos olyan jellegzetességet mutatnak, melyek alapján a honfoglaláskori emlékanyag, illetve annak keleti párhuzamai új megvilágításba kerülhetnek. A másik fontos feladatom annak a nemzetközi kutatócsoportban a munkájában történő részvétel, amely Falko Daim mainzi múzeumigazgató vezetésével a 10. századi éremmellékletes sírok kronológiáját, a sírban talált érmek keltezésben való felhasználását vizsgálja.