A Descartes-díj döntője lépcsőfok az ME számára

Az ME az idei Descartes-díj finalistái között végzett. Ennek apropóján beszélgettünk Kroó Norbert akadémikussal, az MTA alelnökével, az ME előadójával.

- A lassú változás oka az is, hogy az "átjárás" még mindig a személyes kapcsolatokon keresztül is működik...
Is. Van azonban egy gyökeres változás a régi helyzethez képest, mégpedig az, hogy az alapok megerősítése fölértékelődött. Hadd mondjak egy példát. Az Európai Unió első hat keretprogramjának célja Európa versenyképességének javítása volt. És miközben egyre többet költöttünk a keretprogramokban, az Egyesült Államokhoz képest a lemaradásunk egyre nagyobb lett. Nyilvánvalóan itt észlelhető egy alapvető gond volt a tudománypolitikában.

- Akkor az Ön által említett változás követelménye a teljes Unióban felismert igény?
Igen. Én tagja vagyok az Európai Unió Tudományos Tanácsának. Ezt a 22 fős grémiumot 800 jelöltből választották ki. A hivatalos indító konferenciánk Berlinben volt február végén. Itt minden felelős vezető a német köztársasági elnöktől kezdve a német kancellárasszonyon keresztül az Európai Unió kutatásért felelős főbiztosáig arról beszélt, amiről én magam is már jó ideje meg vagyok győződve, hogy a 7. K+F keretprogram egy szükséges, új megközelítési forma, emellett egy történelmi jelentőségű folyamat kezdete. Olyan alapkutatási programról van szó, ami 7,5 milliárd eurós költségvetéssel működik úgy, hogy a politika és a brüsszeli bürokrácia helyett ez a 22 fős Tudományos Tanács dönti el, hogy mire költjük ezt a pénzt.

- Egy európai szintű kutatási paradigmaváltásról beszélhetünk tehát. De miért is van erre szükség?
Ennek megértéséhez érdemes megnézni, hogyan csinálják az amerikaiak. Ők azt mondják, hogy közpénzből közérdeket szolgáló kutatások folyjanak, tehát nem a versenyképességet akarják növelni, hanem a versenyképesség alapjait akarják megteremteni. A versenyképességet a vállalatokra bízzák. Európában ezt megpróbálták fordítva csinálni, ami nem működött.

- Mi ebből a tanulság?
Akik azt mondják - nálunk is vannak ilyenek, nem is kevesen - hogy kutatás nem kell, a gazdaságot nyomjuk és akkor majd versenyképesek leszünk, ugyanazt a hibát követik el Magyarországon, mint amit Európa sokáig elkövetett. Csakhogy nekünk nincs annyi időnk, mint Európának volt, nekünk még utol is kellene érnünk őket. Tehát nekünk még Európánál is jobban kellene csinálni dolgainkat.

- Magyarországnak is váltania kell tehát.
Meg vagyok róla győződve, hogy igen. És az alapok erősítésére több figyelmet kell fordítani. De nem csak azért, mert az itteni tudományos eredmények a gazdaságot föl fogják hozni, hanem azért is, mert a színvonalas kutatás alapján létezhet csak színvonalas elitoktatás, aminek megerősítése egyre fontosabbá válik, hiszen az elit húzza előre a társadalmat. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy azok a képességek, amelyeket a kutatás kifejleszt az emberekben, egyre inkább máshol, jelesül a gazdaságban is alapvető követelménnyé válnak. Melyek ezek a követelmények? A problémamegoldás, a modell-alkotás, a különböző nyelveken való tájékozódás képessége, nemzetközi kapcsolatok ápolása, az egész életen át való tanulás igénye. Tehát ami egy kutatónak már ma természetes, az egyre inkább a gazdaságban is természetessé kezd válni.

- Mi következik ebből?
Az, hogy több kutatót kell kiképeznünk, mint ahányra a kutatásban szükség van, mert ezek lesznek azok az emberek, akik a banki szférától kezdve a tervezésig nagyon jól boldogulnak. És ha már erről beszélgetünk, tudomásul kell venni, hogy a legerősebb kutatások az Akadémián vannak. A tudomány mérésére szolgáló paraméterekben az országos átlagnak durván a dupláját produkáljuk.