Az NMR a genetika szolgálatában

A sejt molekulái közötti kapcsolatok felderítése alapvető jelentőségű a sejtélettani folyamatok megértéséhez. A Max-Planck-Intézet biofizikusai biokémiai és biofizikai módszerekkel részletesen analizáltak egy ilyen folyamatot.

A szplájszoszóma aktivizálódásakor valószínűleg két protein játszik fontos szerepet az U4, U6 és U5 snRNP kapcsolódási helyén: a 15.5K-protein, mely közvetlenül egy RNS-molekulához, az U4 snRNS-hez kapcsolódik, és a Prp31-protein, amely molekuláris hidat képez az U4 és U5 snRNP között. A Max-Planck Intézet biofizikusai most a szplájszoszóma-gépezetnek ezt a részét vették alaposabban szemügyre. Reinhard Lührmann professzor csapata biokémiai vizsgálatok segítségével rájött, hogy további fehérjemolekulák, köztük a Prp31 beépülésére csak a 15.5K-protein és az U4 snRNS összekapcsolódása után kerülhet sor. Ehhez hasonló, rendezett felépülési folyamatok eddig is ismertek voltak más protein-RNS-komplexumokkal kapcsolatban. Az elsőként beépülő protein azokban a folyamat sorrendjét felügyeli, melynek köszönhetően az RNS egy-egy meghatározott formába kerül. A később kötődő proteinek aztán már ehhez a megformált RNS-hez kapcsolódhatnak.

Mágneses magrezonancia-spektroszkóp (NMR)

Teresa CarlomagnoMarkus WahlLührmann

A biológiai makromolekulák szerkezeti-funkcionális összefüggéseinek feltárása alapvető jelentőségű az élő sejten belüli biokémiai folyamatok megértése szempontjából. A fentebb ismertetett kutatási eredmények nemcsak az alapkutatás szempontjából fontosak. Egy sor örökletes betegség a pre-mRNS hibás szétválasztására vezethető vissza. E molekuláris gépezet alaposabb megismerése nyomán, melynek alapját sejtszintű folyamatok képezik, lehetőség nyílhat rá, hogy e betegségek mechanizmusába is bepillantást nyerjenek a kutatók.

Forrás: journalmed.de