"Huszonharmadika után otthon voltam a két gyerekkel. Mi a körtérnél laktunk, ahol a szovjet tankok megállás nélkül pásztázták a Bartók Béla utat. A harmadik emeleti lakásunknak az ablak előtti sarkában volt a két gyerekágy. Délután három óra volt, erre nagyon is emlékszem, mert a két gyerek ebéd után lefeküdt. Ekkor érte a lakásunkat a belövés, ami az egész falrészt szétrombolta. Minden spriccelt szanaszét, azt mondanom se kell. Úgy ahogy voltak, pizsamástól fogtam a gyerekeket, gyorsan a táskámba gyömöszöltem, ami épp eszembe jutott és vittem egyiket apámhoz, a másikat a volt anyósomhoz. A lakásunkban szétdúlva minden, a vázák összetörve, a szilánkokra szétlőtt vitrinben az érmeimen valami savas nyavalya folyt végig."
"A Kilián-laktanyával szemben laktunk a harmadik emeleten. Kinéztél az ablakon, s beláttál a laktanyakapun. Ott születtem. A Corvin-házak körfolyosós házak voltak. A felkelők megszimatolták, hogy a ruszkik a laktanyát fogják támadni, és ezért a Kisfaludy utcai frontra költöztettek át mindenkit. Nekem otthon volt az anyám, a nagyanyám és a két öcsém. Fölhívott az anyám, s elmondta, hogy mivel a Corvin mozit is körbeveszik páncéltörő ágyúkkal, tovább kell költözniük a Práter utcai iskolába, és emiatt egy ideig valószínűleg beszélni se tudunk egymással. Zokogott a telefonban. Elkéredzkedtem a Kutastól, hogy lemenjek a Práter utcába, annak ellenére, hogy kijárási tilalom volt este. 'Jól van' - mondja, 'de csak sötétben...' Hajnalban elindultam, akkor már be kerítették a Kilián-laktanyát. A Mester utcában, a Lónyay utcában, mindenütt barikádok álltak. A híddal szemben a ruszkik. Egy fickó társult hozzám. Lejöttünk a hídról és abban a pillanatban elkezdtek lőni ránk. Pikk-pakk-pukk, rögtön hasra és vissza, a hídon a korlát mellett hason kúszásban iparkodtunk vissza. Be voltam szarva piszkosul."