Veszélyben az olimpiai utazás

Nehézségek merültek fel az olimpiai csapat melbourne-i utazásával kapcsolatban. A sportolókat Ausztráliába szállító repülőgépek nem tudnak leszállni Ferihegyen. A csapat néhány tagja jelezte, hogy a politikai helyzet miatt nem kívánnak elutazni a játékokra. Kutas István, az OTSB Sportoktatási Hivatalának vezetője mindent megtesz, hogy az utazást a forradalmi események dacára megszervezze.

"A két francia repülőgépnek, melyeket annak idején előre megrendeltünk, az eredeti terv szerint már meg kellett volna érkezniük, de Ferihegy zárlata miatt oda nem repülhettek" - mondja Nádori László, az olimpiai evezőscsapat szervezési feladatokkal megbízott vezetője. "Ekkor állt be a nagy fordulat a gondolkodásunkban. Ráébredtünk, hogy itt most már kiutazni sem lesz olyan egyszerű. Súlyos felismerés volt, neki kellett állnunk az egész utazás újra szervezésének.

"Az elején még nem gondoltuk, hogy veszélybe kerülhet az olimpiai szereplés, de miután kezdtek a dolgok rosszra fordulni, már felvetődött: lesz olimpia, vagy nem lesz olimpia?" - emlékszik vissza Bolvári Antal.

Jeney László vízilabdázó emlékei szerint Hegyi Gyula, az OTSB elnöke és Sebes Gusztáv elnökhelyettes háttérben maradt azokban a napokban. "Hegyi és Sebes a pincében volt, elég passzívan álltak hozzá a kérdéshez. Hát el tudom képzelni, hogy abban a zűrzavarban ők már nem is gondoltak az olimpiára. Egy valaki volt, aki kifejezetten az indulásunk mellett volt: a Kutas. Dezsővel együtt járták a várost és intézkedtek, hogy sikerüljön az kiutazás."

Kutas István Gyarmati Dezső kíséretében Tatára utazott, ahol az olimpiai csapat egy része az edzőtáborban tartózkodott. Kutas célja az volt, hogy meggyőzze a sportolókat, utazzanak Melbourne-be. A csapat tagjaiban ugyanis felmerült, hogy a politikai helyzetre való tekintettel nem vesznek részt az olimpiai játékokon. "Kutas megkérte Dezsőt, a férjemet, hogy Volkswagenjével menjenek le Tatára, és agitálják meg a tataiakat, hogy utazzanak el az olimpiára" - emlékszik vissza Székely Éva. "Dezső levitte Pistát, aki meg is győzte őket. Kutas meg volt őrülve a sportért, s nem akarta, hogy a munkája kárba vesszen.Úgy tekintett erre a csapatra, mint élete főművére, a megismételhetetlenre. Ez egy nagyon nagy csapat volt, érettebb, erősebb, mint a helsinki.

"Kutas nyugtatni próbált bennünket, hogy mi csak készüljünk, mert nekünk muszáj kimenni, ha törik, ha szakad, és mindenki próbálja túltenni magát az eseményeken, családi nehézségeken" - idézi fel Szabó Miklós futó.