Szegényes pakkal indulnak a sportolók

Október 29-én a sporthatóság még azt nyilatkozta, hogy legkorábban öt nap múlva indulhatnak a sportolók az olimpiai játékok színhelyére, Melbourne-be. Másnap azonban lóhalálában távozott a csapat Budapestről. A hirtelen indulás miatt a sportolóknak nem sok ideje maradt a készülődésre. Sok bőröndöt szinte teljesen üresen hoztak el gazdáik.

"Éppen edzésről tartottam visszafelé, amikor tudatták velem, hogy menjek egyenesen a Margitszigetre, a találkozó helyszínére" - meséli Kiss Lajos -, mert a csomagjaimat a Vörös Csillag Szállóból már lehozták. Amikor megérkeztem a nedves szerelésemben, kiderült, hogy tényleg lehozták egy bőröndömet, de két vállfán kívül semmi mást nem találtam benne."

"Nekem ez a harmadik olimpiám volt, de ilyet az életemben még nem éltem át" - mondja Székely Éva. "A csapat felének volt egyenruhája, a másik felének nem. Kinek volt melegítője, kinek nem. Nagyon szedett-vedett volt a társaság." Vagyóczky Imre sem volt túlöltözött: melegítőben utazott. "A sporttáskában sem volt sok minden:két trikó, két nadrág meg a tornacipő. Ezzel indultunk el a világ másik végére. Na, meg a lapát, ami fontosabb volt az összes többinél" - mondja az evezős.

Gergely János arra emlékszik, hogy formaruhát nem kapott. "Azt mondták, a műhely, ahol a ruháinkat készítették, leégett." Baranya Istvánban a trópusi kalap maradt meg leélesebben. "Jól nézhettem ki benne október végén. Ezen kívül csak egy pár cipőt és egy ballonkabátot kaptam. Ennyi volt az olimpiai felszerelése sokunknak."

Littomericzky Mária egy ismerőse csomagjáról mesél: "Nagy nehezen, hosszas vívódás után döntött úgy az orvosnőnk, Tóth Angéla, hogy mégiscsak neki vág az útnak. Addig-addig gondolkodott, míg az összes disszidálni készülő barátja elkérte tőle a bőröndjeit. Így ő a mutató ujján három fogassal és egy sportszatyorral jelent meg a gyülekezőn, és így indult neki a világjáró útnak."