A november 12-én érkezőket is az Ausztráliában élő magyarok népes tábora fogadta. "Én nem is hiszem, hogy sokkal több magyar élt volna akkor Ausztráliában, mint amennyi ott összegyűlt" - véli Benedek Gábor. Sokan találkoztak régi ismerőseikkel. Keleti Ágnes kivándorolt nővérét ölelhette át hosszú évek után végre a melbourne-i reptéren. Benedek Gábor régi évfolyamtársaival találkozott, akikkel együtt harcolt a háborúban. "Megrázó volt, amikor fölfedeztük egymást" - emlékszik Benedek.
"Mintha a Népstadion egyik szektorában lettünk volna, annyi magyar gyűlt össze" - mondja Hunics József. A világ másik féltekéjén összegyűlt magyarok megint elénekelték a Himnuszt. A magyar himnusz másodszorra hangzott fel az ausztrál városban. "Annak minden szava úgy vágott, hogy az ember beleremegett" - emlékszik Takács Attila. "Soha az életben nem hatott rám úgy a Himnusz szövege, mint akkor." "Az ember még ma is könnyezik, ha visszagondol arra, hogy milyen szeretettel és örömmel találtunk egymásra, mi, magyarok valamennyien" - emlékszik vissza Sághy Imre. "Ha abban a lelkesült és hazafias hangulatban valaki azt találta volna mondani, hogy egy másik repülővel már indulunk is harcolni, azt hiszem, egy ember sem maradt volna le."
A sportolók busszal mentek a Melbourne határán felépített olimpiai faluba. Ide csak az olimpiai csapatok tagjai léphettek be. A falu bejáratánál felállítva ott sorakoztak a résztvevő országok zászlói. A magyar lobogó az első helyen állt bal kéz felől. A földszintes vagy emeletes házakban kaptak szállást a sportolók. Az emeletes bungalók alsó szintjén volt a társalgó, a mosókonyha, és egy WC. Fent három szoba és egy fürdőszoba kapott helyet. A már Melbourne-ben tartózkodó magyar sportolók két napja edzenek, hogy behozzák a lemaradásukat. A ma érkezett olimpikonok holnap kezdik az edzéseket.