"A Horváth Mihály térről üzenik Keleti Ágnesnek: édesanyja jól van, nincs egyedül. Ottó is jól van." "Hevesi Istvánnak üzenik szülei Egerből, hogy jól vannak, és sok sikert kívánnak, Pestről, hogy mindnyájan jól vagyunk, és a lakás jó." Ehhez hasonló üzeneteket kaptak a sportolók Magyarországról november 16-án. Legutoljára november első napjaiban volt kapcsolatuk Magyarországgal, amikor a nymburgi edzőtáborba megérkezett Budapestről a felszereléseket szállító teherautó. Azóta csupán rádióból értesülhettek a hírekről, és idegennyelvű újságok címlapjain találkoztak Budapest nevével. Az utazás közben elcsípett filmhíradókban viszontláthatták az általuk jól ismert utcákat, házakat - szétlőve, romosan. Érthető módon minden sportoló aggódott családjáért, menyasszonyáért, barátaiért. Az edzők arról számoltak be, hogy nemcsak a nagy edzéskihagyások, hanem a nyomott hangulat és a szorongás miatt esett vissza a sportolók teljesítménye.
Az OTSB úgy határozott, hogy összegyűjti a hozzátartozó üzeneteit, és távirati úton továbbítja azokat Melbourne-be. A bizottság úgy tervezi, rendszeresíti ezt a szolgáltatást. "A melbourne-i olimpiai játékokon résztvevő magyar sportolók és vezetők részére - megnyugtatásképpen üzenetközvetítést szervezett az OTSB" -adta hírül az MTI.
Az üzenetek szigorú ellenőrzésen estek át: a megegyezés értelmében a leveleket a külügyminisztériumon keresztül továbbították Ausztráliába. Leginkább arra volt mód, hogy a család megnyugtassa Ausztráliában edző tagját. A valódi helyzet megbeszélésére, az esetleges disszidálás megtervezésére természetesen nem nyílt lehetőség. A család üzeneteit az angol rádió rövidhullámú adása is sugározta. Az OTSB nyilvános telefonszámot adott közre, amelyet tárcsázva a hozzátartozók leadhatják üzeneteiket. Megszervezték azt is, hogy néhány soros írásbeli közleményt, rövid levelet is továbbítsanak Melbourne-be.