Kik írták az otthoni táviratokat?

Az OTSB szervezte a hozzátartozók táviratainak továbbítását Melbourne-be. A sportolók folyamatosan kapták az üzeneteket, ám gyakoriak voltak a tévedések. Volt olyan sportoló, aki olyan rokonától kapott megnyugtató üzenetet, aki már nem élt. Joggal merült fel a kérdés az olimpiai csapat tagjaiban: kik írták valójában az otthonról érkező táviratokat?

Az OTSB vállalta, hogy üzeneteket közvetít Magyarországról Melbourne-be. Telefonon adhatták le a hozzátartozók személyes üzeneteiket Tihanyi Albertnek, aki táviratban továbbította azt a heidelbergi olimpiai faluba. Az első sürgöny november 16-án érkezett a táborba, majd következő nap újabb távirat jött. Összesen 119-en kaptak hírt családjukról. A sportolók éjszakánként a telefon-összeköttetéssel is kísérleteztek - kevés sikerrel. Az olimpiai falu bejáratánál található információs irodában külön a magyarok számára létrehoztak egy üzenőtáblát, amelyen a csapat tagjai név szerint szerepeltek. Ha valakinek üzenete érkezett, ott jelezték.

Voltak olyan táviratok, amelyek gyanúsak voltak, mivel a szövegezésük ugyanazt a sémát követte. A sablontáviratok célja természetesen az volt, hogy a sportolók megnyugodjanak. "Vagyóczky Imre - távirat. 'A lakás ép, mindenki egészséges.' Parti János - 'A lakás ép, mindenki egészséges." - meséli Vagyóczky Imre. Gyanús volt, hogy mindenki ugyanazokat a táviratokat kapja.

A táviratok mindemellett megnyugtatták a sportolókat - egészen odáig, amíg vaskos tévedésekre nem bukkantak bennük. "Én meglepetésként értesültem arról, nemcsak hogy anyám, apám, hanem a kisgyerekem is jól van" - meséli Baranya István. "Ehhez persze tudni kell, hogy a feleségem éppen akkor volt nyolc hónapos terhes." Szabó Miklós egy ökölvívó sporttársa esetére emlékszik: "Neki üzenték, hogy mindenki jól van, közöttük olyan is, aki már tíz éve meghalt."

Érthető, hogy megcsappant kissé a táviratok hitele. Marad a kérdés, ki találta ki az üzeneteket? Mindegyik hamisítvány volt? Baranya István az olimpia után megtudta, hogy az üzenetközvetítést szervező OTSB, illetve a táviratokat továbbításában szerepet vállaló londoni nagykövetség nem minden esetben tudott információt szerezni a családtól. Ebben az esetben pedig nem riadtak vissza attól, hogy hasra ütve fogalmazzanak üzeneteket egy-egy sportolónak.