A Hungarian Freedom Tour nevet kapta a magyar olimpikonok számára szervezett amerikai körút, amelynek ötlete feltehetően Telegdy György és az őt támogató Sport Illustrated magazin munkatársainak fejében született meg. Telegdy emigráns magyarként karolta fel a sportolók ügyét, hiszen korábban tőrvívó és a magyar sportszövetség titkára volt. Felvette a kapcsolatot a Sports Illustrated vezetőjével, Whitney Towerrel, és érdeklődött, hogy számíthatnak-e a magazin segítségére a disszidálni kész magyar olimpikonok. A sportmagazin feje egyeztetett az amerikai elnök tanácsadójával, C. D. Jacksonnal, aki rábólintott a tervre. Telegdyt kiküldték Melbourne-be kapcsolattartónak. Jacksonnak a sportmagazin újságírói is jelentettek egy kódrendszer segítségével: a jacksoni kód szerint "futballföderáció" szó mögött az amerikai külügyminisztérium állt, míg az "ausztrál futballjátékosok" kifejezés valójában a magyar atlétákat jelentette. A Sports Illustrated újságírója a következő üzenetet küldte a játékok folyamán Jacksonnak: "Az első becslések szerint a játékok befejeztével az ausztrál focisták mintegy 20-50 százaléka áll majd rendelkezésünkre." Az események később bizonyították, hogy a becslés helyes volt...
"Telegdy gyakran bejárt a faluba agitálni, sok időt töltött velünk" - emlékszik vissza Kárpáti György. "Kezdett beszervezni minket az amerikai körútra." Az amerikai állam ajánlata, amelyet a sportolóknak Telegdy tolmácsolt, meglehetősen vonzó volt. Az olimpikonok az amerikai körút során szétnézhetnek az Újvilágban, dönthetnek arról, hogy tetszik-e nekik, és ennek alapján választhatnak az egyetemi ösztöndíjak vagy munkalehetőségek közül. "Úgy gyűjti az elnyomottakat, mint őrült kutya a bolhákat" - mondta LaGuerre, a Sports Illustrated kiküldött tudósítója ironikusan Telegdyről. Telegdy agitációja valóban eredményesnek bizonyult: nemcsak a magyar, hanem a román olimpiai válogatottban játszó magyar vízilabdások is csatlakoztak a Hungarian Freedom Tourhoz.
"Azt gondoltam, néhány hétre átugrunk Amerikába, és majd visszatérünk. Mivel bármikor hazatérhettünk, nem látszott kockázatosnak a turné" - meséli Papp Bálint. "Én is azt gondoltam, jobb, ha előbb megnézzük Amerikát, és csak ez után döntünk a jövőről" - mondja Jeney László. Martin Miklós álma az volt, hogy pénzt keressen: "Az volt az elképzelésem, hogy átjövök Amerikába, csinálunk egy túrát, és annyi pénzt keresünk, hogy majd utána visszajöhetek Melbourne-be, és egy síparadicsomot fejleszthetek ki." Valószínűleg sokan gondolkoztak úgy, mint Martin. A kíváncsiság, a szabadságvágy mellett az anyagi haszon reménye is arra ösztökélhette a sportolókat, hogy vágjanak bele az amerikai útba. "Pénzről soha egy szó sem esett" - meséli Kárpáti György. "Megmondták, ez amatőr sport, és ők vigyáznak az amatőr státuszunkra. Három dollár zsebpénz járt naponta, de emellett teljes ellátást kaptunk. Ha valakinek eltört a szemüvege, a javításra rögtön adtak költségtérítést. Nekem minden városban eltört, pedig nem is használtam..."