Az ötletadó: Yves Michaud

Minden egy a Sorbonne-on tanító francia prof agyából pattant ki: meg kellene csinálni a felvilágosodás nagy szellemi összefogásának, a francia enciklopédiának az ezredfordulós változatát. Mi lenne, ha korunk legjobb elméi népszerű formában összefoglalnák a nagyközönségnek, hogy hol tart ma az emberiség tudás dolgában? Melyek ma a tudományos kutatás és elmélkedés legérzékenyebb pontjai? A különbség csak annyi, hogy Voltaire és társai - bár a szabad véleménycsere hívei voltak - legszebb álmaikban sem gondolhatták, hogy olvasóik majdan egy gombnyomással vissza is beszélhetnek...

Egy enciklopédikus kötetekbe foglalt őrült vállalkozás, amely 366 nap alatt átalakította ismereteink világtérképét - a Liberation interjúja a vállalkozás gazdájával, Yves Michaud-val

Az ötlet, amely sok szarkasztikus megjegyzést és gúnyt váltott ki, Jean-Jacques Aillagoné volt, a franciaországi Mission 2000 elnökéé, aki azt javasolta, ünnepi tűzijáték gyanánt üdvözöljük az új évezredet azzal, hogy "körbenézünk az emberi tudás házatáján". Yves Michaud-t pedig bizonyára szédülés fogta el, amikor rábízták a kissé őrült terv kivitelezését: szervezzen meg a Conservatoire des arts et métier-n (Cnam) 366 előadást, azaz naponta egyet, a húsvétot és a karácsonyt is beleértve: tudásunk naprakésszé tétele érdekében valamennyi tudományág kutatói, franciák és külföldiek adjanak áttekintést a legkülönbözőbb kérdéskörökről, a pénzpiacoktól kezdve a rock and roll mítoszain át a káoszelméletig és a városok biztonságáig, a genetika etikájának kihívásaitól a pszichoterápiákig, a kognitív tudományokig, az állati értelemig, a piktogrammok nyelvezetéig vagy a "férfiak nemi vágyának agytérképéig"! A tervből valóság lett: ma már tudjuk, hogy az Université de tous les savoirs* (Minden tudás egyeteme) óriási siker lett: az előadásokat naponta átlagosan 600 ember látogatta. A résztvevők összetétele a francia népességét reprezentálta.**

LIBERATION: Változott-e időközben a vállalkozás célja?

YVES MICHAUD: Mindenekelőtt az igényeknek kellett megfelelnünk. Még ha sok mindenkit el is értünk (180 ezer embert a Cnamon, és legalább ugyanennyit az interneten), ez igen kevés ahhoz képest, hogy hányan nem tudtak eljönni, vagy nem volt meg a szükséges felszerelésük az előadások követéséhez. Az én célom pedig az volt, hogy meglehetősen átfogó és meglehetősen új körutat tegyünk a tudás birodalmában, amelynek hatásai jóval túlmutatnak majd az egyes előadások időtartamán: teljesen új koncepción alapuló enciklopédiát szerettem volna létrehozni.

Miért választotta a tematikus csoportosítást (élet, társadalom, kultúra stb.), miért nem tudományáganként szervezte az előadásokat?

A tudományágak pedagógiai okokból - valahol el kell kezdeni a tanítást -, illetve intézményi okokból léteznek, és persze azért is, mert korporációk működnek. Ezzel szemben ma minden eleven és termékeny megközelítés interdiszciplináris, legyen szó a genetikáról vagy az asztrofizikáról, sőt, a matematikáról. Amikor az 1700 javasolt témakörből megcsináltam az eseménysor tervét, minden olyan pontot kiszűrtem belőle, amely a régi fakultások szerinti szétszabdaláshoz - és konfliktusokhoz - vezetett volna. A hagyományos enciklopédikus tematikákat is kidobtam; úgy gondoltam, témakörök szerint kell eljárni, hogy világos legyen a megközelítések ereje és dinamizmusa. Ugyanez a társadalomtudományokra is érvényes: az egyik legélvezetesebb mai tudományág, a földrajz, sokkal kevésbé önálló tudomány, mint inkább egyetlen tárgy köré csoportosuló megközelítések összessége - ez pedig a tér, amelyben, és a Föld, ahol élünk.

Ez a módszer azt is jelenti, hogy valamennyi tudományág "feloldódik"?

Ami itt feloldódik, az a tudományágaknak az az állapota, amely egy idejétmúlt tudományosságnak felel meg. Minél általánosabbak és elvontabbak a tudás tárgyai (a psziché, az anyag, a szám, a naprendszer, a gazdagság, a társadalom stb.), annál többféle, látszólag strukturált és autonóm tudományágnak kell együtt közelítenie hozzájuk: a pszichológiának, a fizikának, az aritmetikának, az égi mechanikának, a gazdaságnak, a szociológiának. A 19. század tudománya abból állt, hogy kidolgozta ezeknek a tárgyaknak az ismeretét. Ezért volt olyan diadalmas: a tudósok azt hitték, hogy véglegesen meghatározták saját tárgyukat, és hamarosan ki is merítik majd. A 20. században derült csak ki, hogy valamennyi tárgy sokkal összetettebb, mint hitték, és ha valóban le akarjuk írni őket, számtalan terület irányából kell közelítenünk hozzájuk. Különben mi az ördögért beszélnénk fraktálokról a várostervezésben és informatikáról a biokémiában?

Szinte valamennyi témát "egymásnak ellentmondó megközelítések" alapján tárgyaltak. Ezzel valóban elkerülhető az egysíkú gondolkodás. De vajon elkerülhető-e az eklekticizmus is?

A kontrasztokat tudatosan vállaltam - egyébként sokkal kevésbé volt rá módom, mint szerettem volna. A 366 előadás sok, azonban a vitákhoz kevés. És sokkal több "máshonnan érkezett" előadót szerettem volna, főként a társadalomtudományok területén. Csak hát közbeszólt az időhiány, és az is, hogy külföldön kevés tudós beszél franciául, főként a fiatalabb nemzedékekben. Az eklekticizmus veszélye egyébként akkor fenyegetett volna, ha óvatos és mérsékelt előadókat választunk. Néhány kivételtől eltekintve azonban sikerült ezt elkerülnünk. A vitát pedig a különféle ellentétes álláspontok közt a hallgatónak, az olvasónak kell lefolytatnia önmagában.

Egyetlen kötetben sem biztosított külön helyet a filozófiának. Ön filozófus: ezek szerint úgy gondolja, le kell tenni arról, hogy a filozófia túlsúlyos, sőt hegemón szerepet töltsön be?

A filozófia még kevésbé különálló tudományág, mint amennyire a hagyományos tudományágak azok. Történetileg azzal kezdte, hogy elvont tárgyakat határozott meg önmaga számára - az ég, a lélek, a történelem, a művészet, sőt, a "világ". Aztán szépen kibillentették innen nála sokkal biztosabb lábon álló vállalkozások. Nem állíthatta már magáról, mint a tudományok osztályba sorolása idején, hogy képes megszervezni a tudást. Látszólagos hegemóniája ma olykor csak filozófusaink "nagyúri hangvételéből" fakad. Ezzel szemben megvan a szerepe a maga kíváncsi és mindent megbolygató, "minden lében kanál" természete miatt: képes elemezni és bevilágítani minden lehetséges és elképzelhető pontot. Olyannyira, hogy a 366 előadás maga a filozófia, annál az egyszerű ténynél fogva, hogy a szempontokat és fogalmi megközelítéseket összefogja. Azt mondják, az ördög a részletekben van. Én azt mondanám, hogy a filozófia a hézagokban rejlik.

Mihancsik Zsófia fordítása

*Az előadások szövege hatalmas méretű kötetekben jelent meg (éd. Odile Jacob): Qu'est-ce que la vie?, Qu'est-ce que l'humain? Qu'est-ce que la société? Qu'est-ce que l'Univers? Qu'est-ce que les technologies? Qu'est-ce que la culture?

** 14 százalékuk volt egyetemista, 23 százalékuk nyugdíjas, 10 százalék munkanélküli, 48 százalék bérből és fizetésből élő; túlreprezentált volt azonban a közép- és felsőkáderek rétege (48 százalék), és csak 18 százalék volt alkalmazott vagy munkás, illetve tartozott köztes rétegekhez.