Teljesítményfokozás, doppingvétség

Beszélgetés dr. Pucsok József orvosprofesszorral

A sportteljesítmények törvényesen és törvénytelenül egyaránt fokozhatók. Törvényes a rendszeres edzés és a sportághoz igazodó, személyre szabott táplálkozás. A tilalmi listán levő teljesítményfokozó készítmények alkalmazása törvénytelen cselekedet, amelyet - ha az ellenőrzés során fény derül rá - a nemzeti és a nemzetközi sportszervezetek büntetnek. Milyen érvek szólnak amellett, hogy a sportolók ne doppingoljanak? Erről beszélgettünk dr. Pucsok József egyetemi tanárral, az Országos Sportegészségügyi Intézet Tudományos Kutatóosztályának vezetőjével.

A mostani olimpián több versenyzőnk is doppingvétséget követett el.
- Nem mentségül említem, de az atlétika területén világszerte probléma, hogy a sportolók illegális teljesítményfokozó szereket alkalmaznak. Közülük a fehérjeszintézis fokozásával a vázizomzat tömegét és erejét növelő hormonok, az úgynevezett anabolikus szteroidok a leghatékonyabbak. Ezeknek kimutatását hazánkban is gázkromatográfiával kombinált tömegspektrometriával végzik, amellyel a vizeletből kimutatható a tiltott szerek bomlásterméke. Az olimpiára utazó atlétáink többször is átestek ilyen vizsgálaton, s egy esetben sem merült fel doppingvétség gyanúja (ha ugyanis valamelyiküknek a vizeletében anabolikus szteroidra akadtak volna, nem vehetett volna részt a versenyen).

Két dobóatlétánk vizeletében Athénban sem találtak tiltott szert (az egyik esetben negatív eredményű volt a vizsgálat, míg a másikban meg sem vizsgálták az előírtnál kevesebb vizeletet), mégis doppingvétséget követtek el.
- Az előbbi esetben azért marasztalták el sportolónkat, mert nem volt hajlandó alávetni magát egy újabb vizeletvizsgálatnak, míg a másik versenyzőnk nem tudott annyit (75 milliliternyit) vizelni, amennyit a Nemzetközi Olimpiai Bizottság szabálya előír. Minthogy magyar képviselőként körülbelül másfél évtizedig voltam tagja a nemzetközi doppingellenőrző bizottságnak, tanúsíthatom, hogy a szabály által előírt vizeletmennyiségre mindenképpen szükség van. Hogy egy példát is említsek doppingellenőri múltamból: az egyik öttusa-világbajnokságon hat órát vártunk arra, hogy a győztes szovjet Sztarosztyinnak meglegyen az előírt mennyiségű vizelete (ezt elősegítendő vízzel jócskán itattuk is). A vizsgálathoz azért kell az említett vizeletadag, hogy a doppinglistán levő készítmények minőségi kimutatása mellett mennyiségi meghatározást is lehessen végezni. Nemcsak azt kell kimutatni ugyanis, hogy van-e tiltott szer a vizeletben, hanem pontosan meg kell mérni az ürülő bomlástermékek arányát is. Ha pedig az első vizsgálat (az A-minta) eredménye pozitívnak bizonyul, azt ugyanannak a vizeletmintának a másik adagján (a B-mintán) ellenőrizni kell. Nos, ez a magyarázata annak, hogy a diszkoszvetőnk által ürített 25 milliliternyi vizeleten nem végezték el a doppingvizsgálatot. Ezúttal az volt a doppingvétség, hogy sportolónk elhagyta a laboratóriumot, mielőtt az előírt 75 milliliternyi vizelete összegyűlt volna.

Nem lehetett volna katéterrel hozzájutni a szükséges mennyiséghez? A húgyhólyagban ugyanis vizelés után is marad valamennyi vizelet. Nem beszélve arról, hogy folyadékitatás után előbb-utóbb összegyűlik benne annyi, amennyi a doppingvizsgálathoz kell.
- Elméletileg erre is van lehetőség, de ehhez nem doppingellenőr, hanem urológus szakorvos kellene. A katéterezés azonban olyan beavatkozás, amelynek szövődményei lehetnek, ezért hivatalosan nem alkalmazzák doppingellenőrzésre. Szerintem diszkoszvetőnk esetében vérvizsgálatot is lehetett volna végezni, hiszen leginkább a vérből mutatható ki, ha doppingszer van a szervezetben. Ez a módszer az anabolikus szteroidokat illetően is javasolható a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak, hiszen a vérképzést serkentő, manapság már szintetikus formában is rendelkezésre álló eritropoetin hormon kimutatása végett (amely szintén doppingszernek minősül) úgyis vérvizsgálatot kell végezni.

Milyen körülmények között kell a sportolónak vizelnie? A jól ismert "pisilőgép" kifejlesztése szükségessé teszi, hogy meztelenre vetkőzve kelljen vizeletet üríteni?
- Minthogy a doppingellenőrök szeretnék tetten érni a nem saját vizeletet ürítőket, az a szabály, hogy a sportolónak le kell vetkőznie, s árgus szemű ellenőr jelenlétében kell vizelnie. Ennek az az oka, hogy olimpiákon és más világversenyeken előfordultak úgynevezett öntések, amikor a tréningruhában levő sportoló egy valamelyik testtájékán (a hónaljában, a lába között, a herezacskója alatt stb.) elrejtett tartályból ürítette az idegen, doppingszert nem tartalmazó vizeletet. Ha azonban a sportoló meztelen, akkor csak "beépített" tartály ("pisilőgép") képzelhető el, de minthogy ennek kivezetőcsöve kell legyen, azt akkor is felfedezi az ellenőr, ha áttetsző szilikonból készült, s viszonylag rejtett helyen halad, mondjuk a végbélből a farpofák között, majd - férfi esetében - a herezacskó és a hímvessző alján. Emiatt szerintem nem érdemes megpróbálkozni vele.

A vizeletminták nem cserélődhetnek össze a laboratóriumban?
- Nem, mert a szabályok szerint a vizeletet tartalmazó edényen kódszám van azonosítóként. Ez egyben azt is szavatolja, hogy a laboratóriumban dolgozók nem tudják, kinek a mintáját elemzik. Arra sincs mód, hogy a különlegesen záródó edényben levő vizeletet a levétel helye és a laboratórium között kicseréljék, ugyanis ha az edényt kinyitják, többé nem zárható vissza. Efféle csalásra tehát nincs mód.

Ellenőrizni csak olyan doppingszert lehet, amelyet ismerünk. A tiltott teljesítményfokozásban érdekeltek azonban egy lépéssel az ellenőrök előtt járnak, hiszen az új készítmények még nincsenek rajta a doppinglistán.
- Erre jó példa az Egyesült Államokban kifejlesztett tetrahidro-gesztinon nevű anabolikus szteroid, amelynek a vizsgálatára a laboratóriumok nem voltak felkészülve, így legalább tíz évig lehetett büntetlenül doppingolni vele (az amerikai atléták fergeteges sikereiben is bizonyára szerepe volt). A Los Angeles-i doppinglaboratóriumot vezető D. Catlin professzor érdeme, hogy napjainkra ennek a teljesítményfokozó szernek is befellegzett.

DR. P. T.