Előadói klubot alapított a Mindentudás Egyeteme

Gesztenyeillatú szemeszterzáró a Műszaki Egyetemen

A prezentáció után a klubtagok kaptak szót. Elsőként Klement Zoltán hívta fel a figyelmet egy példaértékű civil kezdeményezés sikerére, amely tudósok, kutatók és családjaik közösségét teremtette meg. Arra biztatta kollégáit, hogy a Mindentudás Előadói Klub se feledkezzen meg a rendszeres összejövetelekről. Fábri György a felvetésre adott válaszában kifejtette: úgy gondolták, hogy háromhavonta lennének találkozók, viszont a kommunikációs csatornák segítségével napi szintű, pezsgő virtuális klubélet indulhat.

Varga Zoltán azt javasolta, hogy fontolják meg olyan típusú előadások lebonyolítását, ahol két diszciplína kezd dialógust az adott tudományos határmezsgyén - ez a forma inspirálhatja a közönséget is.

Vidor Ferenc egy harvardi professzor barátja tapasztalatait idézte, aki olyan szakmai tudósklubba jár, ahol a fő szabály: rendezvényeiken kizárólag más területek jelesei tarthatnak előadást, ezzel is serkentve a kontextuális gondolkodást, s saját területükön a kreativitást.

Patkós András azt sürgette, hogy a tudósok, tudományszervezők és tudományos kommunikáció gyakorta ismételgetett "szentháromságából" az utóbbi erősödjön, váljon önálló szakmává, ami - akár posztgraduális képzés keretében - már a közeljövőben "kanonizálódhat"

Az utolsóként hozzászóló Vonderviszt Ferenc annak az igénynek adott hangot, hogy legyenek sűrűbben vidéki Mindentudás-előadások. Felvetette: a kiszámíthatóság kedvéért mindezt rendszeresítsék: mondjuk minden hónap első előadás-alkalmára.

Fábri György összegző válaszában kitért arra, hogy a tudományos kommunikátorok képzése szinte azonnal indulhat, hiszen ehhez minden készen áll, legfeljebb az akkreditáció csigalassú intézése okozhat fejfájást, de a képzés eközben már folyhat. A disputát, vitát hiányoló reakciókra azt mondta: ennek sincs akadálya, s akár a tervezett tévéműsor is beépítheti ezt a formát. A vidéki látogatások "sűrítését" a tudományos igazgató is jogos elvárásnak nevezte. Közölte: tavasszal ismét elhagyják Budapestet, és a rendszeres vidék-vizitek megszervezéséről is gondolkoznak a szervezők.

Az ünnepélyes klubalapítás után kisvártatva elkezdődött az ötödik szemeszter zárófelvonása: Maróth Miklós Az arabok, mint a görög tudományok örökösei című előadása. A zsúfolásig telt auditórium előterében sokan projektoron követték az elhangzottakat.

A "kint rekedtek" közül jó néhányan becserkészték az aulában szorgosan munkálkodó fafaragó mestert, aki természetesen Luca székét készítette, türelmesen számot adva a hagyományról, a fortélyokról valamennyi érdeklődőnek. Megtudhattuk, hogy az év legrövidebb napja a vértanú Szent Lucáról kapta nevét, s hogy az igazi széket tizenhárom napig kell faragni, kizárólag tizenhárom különböző falu határából származó tizenhárom fél fából. Minden nap egy darabot lehet csak elkészíteni. Az utolsót (az egyik lábat) pontban Szentestén az éjféli misére hívó harang kondulásakor vagy már a templomban kell a helyére ütni.
A mester a Mindentudás Egyeteme évzáró eseménye utolsó történésére, az ünnepi fogadás kezdetére elkészített egy Luca-széket, amely pontosan megfelelt a szabályoknak: az ülőke alakja a varázserejű boszorkányszöget formázta, s bár jó hangulatból nem volt hiány a fogadáson, a Luca-hagyománykör utolsó momentuma, a székégetés idén elmaradt.

Nézze meg a rendezvényen készült fényképeket!