Kockázatvállalás - óvatosan

Miféle lehetőséget kínál a tőzsde a kisbefektetőknek, azoknak, akik nem szeretnének túlságosan belebonyolódni a tőzsdei ügyletekbe? Az Élet és tudomány kérdéseire Száz János pénzügyprofesszor válaszol.

Magyarországon sok ember lottózik, sok ember köt biztosítást, de kevesen vesznek részvényt. Ha az ember lottózik, kockázatot vállal, ha biztosítást köt, kockázatot hárít át. Emberek milliói kockáztatnak a lottón és a biztosításon, ám mindössze néhány tízezerre tehető a tőzsdézők száma. Mi lehet e tartózkodás hátterében? Miféle lehetőséget kínál a tőzsde a kisbefektetőknek, azoknak, akik nem szeretnének túlságosan belebonyolódni a tőzsdei ügyletekbe? Egyebek között erről beszélgetünk Száz János pénzügyprofesszorral.

Vajon miért tőzsdéznek ma kevesen?
Nálunk otthon a család pénzügyeit, a befektetéseket is, a feleségem intézi, pedig voltam bankigazgatósági tag, tőzsdeelnök, jegybanki tanácstag, és nem utolsó sorban pénzügyi ismereteket tanítok harminc éve. Teljesen megértem, hogy a legtöbb embertől nem szereti intézni a napi pénzügyeket... A pénzügyi kockázatvállalással érthetően óvatosak az emberek. Hiszen mindenki tanul 2-5 évet például a kémiai vegyületekről, de hogy mit is kezdjen 20-40 év keserves munkájával megszerzett megtakarításaival, arról nem esik szó az iskolákban. A pénz világa ebben nem áll egyedül. Még ennél is fontosabb volna megtanulni: miként neveljünk gyerekeket, hogyan oldjuk meg munkahelyi konfliktusainkat, hogyan értsük meg házastársunkat. Az értékpapírokról is körülbelül olyan formában és mélységben kapnak információt az emberek, mint a hagyományos és az igazán jó mosóporról. (Pedig a tőzsde igazi "misztikum".) Ugyanakkor azt, ami a tőzsdén a kockázatkezeléshez kell, ösztönösen gyakoroljuk nap mint nap anélkül, hogy észrevennénk. A hétköznapi életben mindannyian naponta opciós ügyletek tömkelegébe bonyolódunk bele.

A tőzsdéhez érteni kell, a tőzsdézés egy külön szakma.
A tőzsdei ügyletek lebonyolítása, a részvények elemzése az tényleg külön szakma. De nem kell pilótának lenni ahhoz, hogy repülőgépen utazzunk. A tőzsde leginkább egy olyan instrumentumhoz - magnóhoz, számítógéphez, kamerához - hasonlít, amelynek a felépítése, működése rendkívül összetett, ám amelyet fölöttébb egyszerű használni. Ami tehát a tőkepiac mögött van, az egy bonyolult építmény, mégis, a tőzsdén én úgy lehetek jól menő vállalkozások részese, hogy nincsenek vállalkozói kvalitásaim, s nincs tehetségem, érdeklődésem, tudásom vagy időm ahhoz, hogy egyidejűleg legyen energetikai, informatikai, élelmiszeripari vállalkozásom. Úgy gondoljuk, hogy drága a benzin, biztos sokat nyer rajta a MOL tulajdonosa? Nosza, legyünk társtulajdonosok!
Én a 90-es évek elején Erdélyben autózva éreztem rá igazán arra, hogy valójában mi is a tőzsde. Akkoriban nagy volt a benzinhiány, ám Erdély falvaiban jó néhány fakapun benzintölcsér jelezte: nálunk lehet benzint kapni. Igen ám, de milyen minőségűt és milyen áron? Átláthatatlan volt a kínálat. Amikor aztán Kolozsvár előtt egy benzinkútnál nagyon sok autó állt, életemben először örültem annak, hogy a benzinért sorba kell állni. Ide sokan járnak, tehát itt méltányos áron és jó minőségű benzint árusítanak... A tőzsde is olyan hely, ahol nagyon sok ember vesz és elad, s ezért megbízhatunk benne... Nekem ez az élmény jobban rávilágított egy átlátható, transzparens piac előnyeire, mint az a sok könyv, amit olvastam a tőzsdéről, vagy a személyes benyomások a New York-i, chicagói és más tőzsdeparketten.

Rendben van, megbízom a tőzsdében. De mire alapozhatom a bizalmat?
A tőzsdén az elemzők minden tudása három dologra fordítódik le: venni, eladni vagy kivárni. Az árat alapvetően a tőzsde nagy szereplői alakítják; abban, amit tesznek, már benne van, hogy ők és az elemzők mit gondolnak a jövőről, az árfolyam alakulásáról. A kisbefektető, mintegy potyautasként, nyugodtan a nagyokkal tarthat, megbízhat bennük. Ha egy Tokióiba tartó repülőre szállunk fel, nyugodtan alhatunk 8-10 órát, bízhatunk a gépben, a pilótában, és nem a mi gondunk, hogy miként kerüli ki a viharfelhőket. Ha egy kis repülő utasaként akarunk a szomszédos réten leszállni, akkor, persze, ott toporgunk a pilóta mellett.
Ha arra használjuk a tőzsdét (vagy valamelyik befektetési alapot), hogy húsz-harmincféle részvényt hosszú időn át megtartsunk, akkor abban bízhatunk, hogy a gazdaság nő, és a részesedünk a legjobb vállalkozások hasznából. Ha azonban hetente-havonta cserélgetjük a részvényünket egy még jobbnak vélt részvényre, akkor az orrunkra, a tehetségünkre, vélt jólértesültségünkre számíthatunk. És bízhatunk a szerencsénkben.

Kerner István