A patadobogás kottája

Vágólapra másolva!

Az állatorvostudomány látványos karriert futott be az elmúlt kétszáz évben. A valamikori "lódoktorok" ugyancsak meglepődnének egy mai csillogó-villogó állatorvosi rendelő láttán. Sótonyi Péter állatorvos-anatómustól megtudhatjuk, hogyan vált önálló tudománnyá az állatorvoslás, és ízelítőt kaphatunk néhány, a kutatókat és a laikusokat egyaránt lenyűgöző kutatási témából, a kiscsirke kikelésétől a lovak mozgásáig.

Ügetés (Vitéz Attila felvétele)

Miután az állatok egy részét háziasítottuk, gyógyítani is kellett őket.

Később önállóvá vált az állatorvosi képzés.
- Ez részben az előbb említett, gazdáknak és patkolókovácsoknak szóló tanfolyam következménye volt, és az orvosegyetemtől való elszakadás 1851-ben kezdetben egy bizonyos fokú visszaesést is jelentett. De az első világháborút megelőző években a képzés színvonala igen nagyot ugrott. Érettségihez kötötték a felvételt, és nemzetközi hírű szaktekintélyek, mint Marek József vagy Hutyra Ferenc oktattak. Az immár önálló Állatgyógyintézetben korábban két-három tanár tanított mindent, 1851-ben vált szét az intézmény több tanszékre. Az intézet 1890-ben kapott akadémiai, majd 1899-ben főiskolai, és végül, 1934-ben egyetemi rangot - ekkor olvadt bele a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetembe, mint Állatorvosi Kar.

Ugratás (Vitéz Attila felvétele)

Hogyan változott a tananyag, az állatgyógyászat az idők során?

Önt mi motiválta? Miért lett anatómus?
- Középiskolás koromban régész szerettem volna lenni, de aztán elkezdtem versenyszerűen lovagolni, ifjúsági válogatott is voltam, és minden vágyam az volt, hogy lovakkal foglalkozhassak, így kerültem az Állatorvostudományi Egyetemre. Az első kutatási témám azonban a madarak fejlődésével volt kapcsolatos: a csirke tojásból való kikelését és az azt segítő izom, a tarkóizom (musculus complexus) működését tanulmányoztam.

Azt hiszem, kevesen tudják, hogyan is töri fel a kiscsibe a tojást.
- A fejlődő csirkemagzat meghajolva ül a tojásban, a feje a szárnya alá dugva, így a csőrének a hátoldala éri el a meszes héjat. A csőrének ezen a pontján van egy kis képlet, a gyémánt, amit nekikopogtat a mészhéjnak, amíg fel nem töri. Ezt a mozgást végzi a tarkóizom, ami roppant érdekes változásokon megy keresztül. Kikelés előtt 3 nappal még alig látható, a kikelés idejére óriási nagy lesz, a kikelés után három nappal pedig újból visszafejlődik egy kis szalagszerű képletté, aminek már csak az a funkciója, hogy statikusan tartsa a fejet. Ennek az izomnak a szövettani, elektronmikroszkópos, sőt a biokémiai vizsgálatát is elvégeztük, és úgy gondolom, hogy ez egy jó modell lehet az állatok, vagy akár az ember izomzatának a vizsgálatához is.