Előadói Klub - harmadszor!

A ME előadóival Vágó István cserélt eszmét a tudományos ismeretterjesztés lehetőségeiről.

Közel félszázan: akadémikusok, professzorok, újságírók és az est vendége, Vágó István, vettek részt szerda este az ME Előadói Klub harmadik rendezvényén, az MTA Székházában. Rövid bevezető után a kvízmester a tudományos ismeretterjesztés "blikkfangosítását, bulvárosítását" vetette fel, mellyel szerinte minél nagyobb létszámú közönséget lehetne visszahódítani az "áltudományokra" vevő közvélemény soraiból. A megjelent tudósok reakcióikban egyetértettek a céllal, ugyanakkor úgy vélték: bulvárosított ismeretterjesztés létezik, csakhogy annak már kevés köze van a tudományhoz és az igényességhez.

Fábri Györgynek, az ME tudományos igazgatójának rövid bevezetője után Sallai László, az ME ügyvezető igazgatója vázolta a Mindentudás-program 2005-ös újdonságait. Ezek közül legérdekesebb az a márciusban indult e-learning kurzus, amely a "hagyományos" e-oktatást ötvözi a Mindentudás Egyeteme eddigi tapasztalataival, illetve - kifejezetten az előadásokon elhangzott tudásanyagra építve - színes tudásbázist kínál a diákoknak. A program hordozója a www.mindentudas.hu honlap lesz, az első téma pedig a csillagászat, amelynek szöveges és képes összeállítását Kővári Zsolt, az MTA Csillagászati Kutatóintézetének tudományos munkatársa készítette. A csillagászat tárgykörét követi majd a genomika, s mire a harmadik témakörhöz, a nemzetek világához ér az ME e-learning, addigra a tervek szerint az egyetemi képzésbe is integrálódik a tananyag.

Sallai László egy másik kezdeményezésről is beszámolt. Eszerint április 11-én indul az ME középiskolásoknak szervezett vetélkedője. A selejtezők és a regionális döntők után ősszel és télen a legjobb csapatok küzdhetnek meg a középdöntőben, végül pedig a döntőben. A középdöntőket és a döntőt a televízió élő műsorként közvetíti.

Az új programkínálat ismertetése után Fábri György Vágó Istvánhoz fordult, és nyitókérdésként azt firtatta: nézi-e a játékmester az ME előadásait. Vágó kifejtette, nem követte mindegyiket, de többet igen érdekesnek talált. Kritikai megjegyzéseit sem rejtette véka alá: úgy vélte, sokszor nem eléggé "tévészerűek" az előadások, majd kitért a televíziózás hőskorára, amikor azt hitték, hogy a kultúra közvetítésében direkt, oktató-nevelő szerepet is betölthet a képernyő. Vágó István a megjelent tudósoknak szánva tette fel a kérdést: mire való a Mindentudás Egyeteme, s az átlagos tévénézőt érdekli-e egyáltalán a tudományos ismeretterjesztés?

Fábri György számadatokkal válaszolt. Elmondta, hogy a mérések szerint 180-300 ezren követik otthonról az előadásokat. Vágó István szerint, ha "drámaibbá" tennék az előadásokat, bizonyára jelentősen nőne a nézettség. Kifejtette, hogy tapasztalatai szerint az emberek "80-90 százaléka az áltudományokban él", s elsősorban nekik kellene bebizonyítani, hogy tévúton járnak. Ehhez provokatívabb, kereskedelmi fogásokat is bátran felhasználó, "uram bocsá' blikkfangosabb" eszközöket kellene alkalmazni.

Fábri György erre adott válaszában elmondta, hogy az ME tudatosan választotta a saját, nem a konfrontáción alapuló utat. Vágó István ezt az érvet elfogadhatónak találta, bár kiemelte, hogy a kor kívánalmaival összhangban például a programsorozat honlapja jóval nagyobb reklámot érdemelne.

Az akadémikus vendégek közül többek vitatták Vágó István álláspontját. Szerintük ugyanis nem szabad beengedni a programba az "áltudományok" képviselőit, mert abból egyenlőtlen viták sikerednének. Vágó válaszában azt fejtegette, hogy érdekesebb, ügyesebb, korszerűbb beharangozó reklámokkal még több nézőt lehetne a képernyő elé csábítani.

Több akadémikus az igazi személyiségek szerepét hangsúlyozta: emlékeztetve a köztévében felbukkanó Öveges professzorra vagy Nemeskürty Istvánra, akik műsorai "áltudomány" nélkül is kiemelkedő nézettségi mutatókat produkáltak. Száz János, a Budapesti Corvinus Egyetem (a "Közgáz") professzora azt hangoztatta, hogy ma éppen ezek a lenyűgöző tudós-személyiségek hiányoznak a képernyőről, s ebben a médiának legalább akkora a felelőssége, mint a hivatalos tudomány intézményeinek.

Jéki László akadémikus ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy a kutatóintézetek is be tudnak szállni a PR és a marketing szakmába, ha van egy kis szerencséjük, s no persze nem félnek a kihívásoktól. Példaként Dan Brown könyveit említette, amelyek egyikének tudományos sületlenségeire reflektálva egy svájci kutatóintézet ötletes kérdezz-felelekkel óriási ismertségre tett szert világszerte.

A vitában és információban gazdag, pergő beszélgetés egyértelművé tette a kereskedelmi televíziózás és a közszolgálati ismeretközvetítés megközelítéseiben tapasztalható különbségeket - sok tanulsággal szolgálva az ME szervezőinek.