Diákok a tudományos életben

 

Az ME Klubok történetében másodszor mutatkoznak be olyan diákok, akik fiatal koruk ellenére komoly eredményekkel büszkélkedhetnek valamely tudományos területen. Kutatásaik során olyan témákat érintettek, melyek egy-egy korábbi ME-előadáshoz kapcsolódtak.
A Kutató Diákok Országos Szövetségéből ez alkalommal Tóbiás Bálint, a Tudományos Diákkörök Országos Konferenciájának többszörös nyertes diákja, a Semmelweis Egyetem Gyógyszerésztudományi Karának első éves hallgatója, Albert Karola és Bodoni Eszter, a marosvásárhelyi Bólyai Farkas Elméleti Líceum diákjai, és Várady Nóra, a Budapesti Corvinus Egyetem első éves nemzetközi tanulmányok szakos hallgatójának előadását hallgathatták meg a résztvevők.

Tóbiás Bálinttal A folsav adalékozás kérdésének és a MTHFR gén C677T pontmutációjának vizsgálata egészséges magyar populációban, Albert Karolával és Bodoni Eszterrel A látható hangok, míg Várady Nórával Egy nép nemzet nélkül (A nyugat-balkáni muszlim entitás története) című előadásaikról, kutatásaik előzményeiről beszélgettünk.

Bodoni Eszter és Albert Karola

A látható hangok címmel hallhattuk előadásotokat, mely mögött bizonyára nagyon komoly kutatómunka áll, miért pont ezt a témát választottátok?

Karola és Eszter: - Mielőtt ezt a kutatási témát elkezdtük volna, más területeken is tevékenykedtünk. Sok mindent kipróbáltunk és ez egy izgalmas témának ígérkezett. Eleinte egy biofizika témájú dolgozatra gondoltunk, de ez a megvalósulás során mindinkább a fizika felé irányult. Először egy szélesebb témakört választottunk, a hangokat, melyek a természet és az emberi lét fontos tényezői. Ezután leszűkítettük a témakört az ultrahangokra. Ezeket a hangokat a természetben a denevérek és delfinek használják. Delfineket vizsgálni viszont lehetetlenebbnek tűnt, mint denevéreket, ezért témánkat a denevérek hangkibocsátásával és hangérzékelésével hoztuk kapcsolatba. A fizikalaboratóriumban ezért arra vállalkoztunk, hogy a denevér példáját követve mi is ultrahangokat állítsunk elő mesterségesen.

Már a beszélgetés alatt is elhangzott, hogy egy táborban ismerkedtél meg a jelenlegi kutatási területeddel. Miért érdekelt épp ez a téma?

Bálint: - Kutatásaimat 2004 nyarán a Semmelweis Egyetem I. sz. Belgyógyászati Klinikáján megrendezett BioGén Tábor után a klinika Klinikai Kutató és Izotópdiagnosztikai Laborjában kezdtem el. A tábor során még jobban megismerhettem a molekuláris genetika rejtelmeit és már az első pillanatban megtetszett. Megfogott benne az a "titokzatosság", hogy szabad szemmel nem lehet látni a DNS-t és a vizsgálatok különböző fázisainak termékeit, eredményeit, mint például egy sejttenyészetnél, ahol egy jó mikroszkóp segítségével szinte mindent meg tudunk figyelni. Közre játszott még az is, hogy a genetika 2000-től az egyik legjobban és leggyorsabban fejlődő tudományág, ami az emberiség mindennapi életét és a jövőjét meghatározza. Pont ezért szerintem a genetika az egyik legizgalmasabb tudományterület - ezért választottam ezt a témát.

Számomra nagyon érdekes volt a témaválasztásod. Mióta foglalkozol ezzel a területtel? Miért épp ezt választottad?

Nóra: - Ha lehet így mondani kutatói pályafutásom ebben a tanévben kezdődött, hiszen azelőtt inkább az idegen nyelvek tanulására koncentráltam. Versenyeken is főleg ezen a területeken mérettem meg magam. Az egyetemi tanulmányaim elkezdése vezetett oda, hogy rájöttem, behatóbban meg szeretném ismerni azt a témát, amely addig pusztán csak érdekelt. Azért választottam ezt a témát, mert úgy érzem, hogy a Nyugat-Balkán egy a nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó fiatalok által elhanyagolt terület. Mostanában mindenki a Közel-Kelettel van elfoglalva, ami persze nagyon fontos, ugyanakkor a Nyugat-Balkán itt húzódik határainkon túl, és a magyar külpolitika potenciális érdekövezete. Ahogy egyre inkább beleástam magam a témába, láttam, hogy a Nyugat-Balkánnal kapcsolatban még rengeteg a "feltérképezetlen" dilemma, tehát szakmailag mindenképpen kihívás. Azonban a kihíváson túl számomra a nyugat-balkáni kultúra is vonzerővel bír, ezen belül főleg a filmművészet, a színház és a zene. Szerencsére ezen a nyáron lehetőségem lesz egy hónapot Szerbiában tölteni egy ösztöndíjnak köszönhetően, így még inkább megismerhetem ezt a kultúrát.

Kik segítik a munkátokat? Fiatal korotok ellenére mennyire tartanak "partnernek" benneteket az elismert kutatók, szakemberek?

Karola és Eszter: - Kutatásainkban a legnagyobb segítséget fizikaszakos tanárnőnk, Szász Ágota nyújtotta, de kaptunk ötleteket az iskola más tanáraitól is. Igyekeztünk mindenki észrevételét megfontolni. Nincs egyetemi tanár mentorunk, és elismert kutatóktól sem kaptunk segítséget. Módszereink és a rendelkezésünkre álló eszközök egyszerűek voltak. Az általunk használt ultrahang-generátor az iskola fizika laboratóriumának már rég elfelejtett, porosodó eszköze, ami egy véletlen folytán került hozzánk.

Bálint: - Engem a komolyabb labormunkába Kósa János laborvezető vezetett be. A további kutatásaim során úgy érzem, mindenki szinte egyenlő félként kezelt. Különösen a mentorom, Prof. Dr. Lakatos Péter egyetemi tanár úr, aki bármilyen problémát segített orvosolni.

Kutatásaitok során mi volt a legnagyobb probléma, a legkomolyabb nehézség, amivel szembesültetek?

Karola és Eszter: - Elsősorban az időhiány, mivel nehéz időt szakítani az iskola és délutáni tanulás mellett az ilyen iskolán kívüli tudományos tevékenységre. Azt is hozzá kell tenni, hogy a kutatás mellett lelkiismeretesen eljártunk minden tanítási órára. Az eszközök hiánya ugyancsak nehézséget jelentett, de ezt sok esetben egyszerű, gyakorlatias ötletekkel oldottuk meg, ami még érdekesebbé tette a munkát. Szembesültünk azonban olyan problémákkal, amelyeket fantáziánk és gyakorlatiasságunk ellenére sem tudtunk megoldani. Nem sikerült például egy olyan medencét találni, ahol megmérhettük volna az ultrahangok sebességét a vízben. Ez ugyanis ott nagyobb, mint a levegőben, időmérő műszerünk viszont nem volt képes ennyire kis időintervallumokat mérni.

Bálint: - Az én esetemben talán az egyik legnagyobb problémát a precízió okozta! Meg kellett tanulnom, hogy a 10 mikroliter, az 10 mikroliter és nem 9,5 vagy 11, mert ezzel akár egy teljes vizsgálatsorozatot el tudok rontani, ami akár több napos munka eredményét hiúsítja, hiúsítaná meg. Ahhoz is hozzá kellett szoknom, hogy szinte minden egyes mozdulatomról, ténykedésemről pontos jegyzőkönyvet kell vezetnem, de szerencsére ezekhez gyorsan alkalmazkodtam.

Nóra: - A legnagyobb nehézség számomra az volt, hogy megfelelő szakirodalmat találjak a témához. Hiszen gyakran csak a publicisztika műfajához tartozó anyagok álltak rendelkezésemre, amelyek inkább propaganda céllal készültek, mint tudományos megfontolásból. Ebből a problémából végül a szakértőkkel készített interjúk segítettek ki, hiszen ezek során naprakész információkat kaptam a területről - megbízható forrásból.

Mennyire tartjátok fontosnak a tehetséggondozást? Segített-e valaki, hogy ilyen eredményeket érjetek el?

Karola és Eszter: - Iskolákban különösebb tehetséggondozás nem folyik, általában a diákok a kezdeményezők. A különböző versenyeken megfordult diákok buzdítják társaikat, valamint a tájékozottabb tanárok hirdetik meg a különböző megmérettetéseket, és szívesen vállalják a diákok felkészítését is. Segítséget a fizikatanárnőnktől kaptunk, valamint a NIVELCO Kft. támogatott, akik műszert kölcsönöztek kutatásainkhoz.

Bálint: - A tehetséggondozás szerintem az egyik legfontosabb dolog, ez a kiindulópontja a kutatódiák-mozgalomnak. Fontos, hogy a középiskolában a tanárok felfigyeljenek a diákok érdeklődésére és ők segítsenek minket a KUTDIÁK-on és különböző táborok, rendezvények révén ilyen kutatási lehetőségekhez. Az én esetemben is ez történt. Volt biológia tanárnőm, Both Mária felfigyelt az érdeklődésemre és a BioGén Tábor felé irányított, majd a későbbi munkáimhoz a laborban kaptam nagyon sok segítséget. Ezúttal is szeretnék megköszönni Nekik mindent!

Nóra: -Természetesen én is rendkívül fontosnak tartom a tehetséggondozást. Csak köszönetet mondhatok mindazoknak az embereknek, akik kezdettől fogva láttak a kutatásomban fantáziát, perspektívát, és támogattak. Ebben a családom, és volt középiskolám, az egri Gárdonyi Géza Ciszterci Gimnázium is nagy szerepet játszott, ahol már az első évtől fogva próbálták mindenkiben "nyakon csípni" a benne rejtőző tehetséget. Néha nagyon nehéz megtalálni azt, hogy az ember miben is tehetséges igazán. Vannak persze jelek, de az igazi kihívás fellelni azt, amiben az ember valóban nagyot alkothat. Sajnos sokaknak ez életük során nem adatik meg, mert nem kerülnek megfelelő környezetbe. Pedig manapság már több olyan szervezet is van Magyarországon, ami kifejezetten tehetséggondozással foglalkozik, csak sajnos ezeknek a hatósugara még nem terjed ki mindenhová. A mi generációnknak majd többek között ezt kiterjeszteni lesz az egyik feladata!

Mi a következő lépés, amelyre a kutatói munkátok irányul?

Karola és Eszter: - Továbbra is az ultrahangokkal szeretnénk foglalkozni, és abban reménykedünk, hogy ezután több támogatást kapunk, és így sikerül a fent említett nehézséget megoldani.

Bálint: - Igazából a következő lépés még számomra is egy nagy kérdőjel, ugyanis most kell döntenem, hogy a genetikát szeretném folytatni, vagy inkább a sejttenyészetekkel szeretnék foglalkozni.

Nóra: - A kutatói munkám folytatódik, idén nyáron, mint már említettem Szerbiában töltök egy hónapot, és tervezem, hogy jövőre is írok egy nagyobb értekezést Integrációk és dezintegrációk a Nyugat-Balkánon címmel. Nagyon örülök, hogy megtaláltam magamnak ezt a témát, és ha kikerülök az egyetemről, akkor is a Balkánnal szeretnék majd foglalkozni "főállásban".

Hasonló érdeklődésű társaitoknak mit ajánlanátok, hogyan kezdjék el kutatói pályafutásukat?

Karola és Eszter: - Először is egy olyan kutatási témát válasszanak, amely teljesen leköti figyelmüket és tájékozódjanak a szakirodalomban, mielőtt bármilyen gyakorlati tevékenységnek fognának neki. Ha nincs is határozott elképzelésük, ne hátráljanak meg, mert ahogy a mondás tartja, evés közben jön meg az étvágy, ugyanígy kutatás közben jönnek az igazán jó ötletek. Tapasztalataink azt mutatják, hogy jó, ha van egy kutatótárs, mert közösen meg lehet vitatni a felmerülő kérdéseket, a társak kölcsönösen kiegészítik egymást, és a jókedv sem marad el a kemény munka során.

Bálint: - A helyükben én mindenképp jelentkeznék a KUTDIÁK-hoz. A Szövetség küld egy mentorlistát, amelyből mindenki ki tudja választani a neki legszimpatikusabb mentort, akit utána felkereshet. Ezt követően minden a mentor-diák kapcsolaton múlik. Érdemes minél hamarabb elkezdeni a kutatást, mert a négy év nagyon kevés! Ha valaki tényleg belevág, akkor a versenyeket sem szabad kihagyni, ezek a későbbi érettségire és az egyetemi vizsgákra nagyon jó tréninget jelentenek - főleg, ha helyezést is sikerül elérni.

Nóra: - A hasonló érdeklődésű társaknak sok sikert és szerencsét kívánok a kutatáshoz, és reménykedem a jövőbeni együttműködésben, hiszen változtatni a jelenlegi világrenden csak együtt lehet.

Beszámolónk a rendezvényről