4,5 alatt százon robogóval - Gilera GP800-teszt

Amikor azt mondták, lesz tesztmotorom a hétvégére, megörültem. Amikor azt mondták: robogó, megjelent a lelki szemeim előtt, amint keservesen csimpaszkodom a vézna kormányba, és virsligumikon gördülve, Flintstone Frédi módjára lábbal hajtom magam, hogy a vasárnapi visegrádi túra alkalmával legalább a kanyarokban látótávolságon belülre kerüljenek a 600-as sportmotorok nyergében hiénamódon röhögő haverjaim. Mint kiderült, hatalmasat tévedtem, a Gilera piacra dobta a világ legerősebb szériagyártású robogóját, a GP800-at. Lássuk!

Elölről egy nagymotornak is elmehetne, pedig ez "csak" egy robogó
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Pusztán azért, hogy elkerüljük a "robogó" szó hallatán megfogalmazódó, ilyen és ehhez hasonló előítéleteket, íme néhány gyári adat: 75 lóerő és 76,4 Nm forgatónyomaték ered a 839 köbcentis V2-es blokkból, a kivételes gyorsulásról egy automata CVT váltó gondoskodik, a 235 kilós száraz tömeget pedig két 300 mm-es tárcsába kapaszkodó kétdugattyús Brembo-féknyereg lassítja meglehetősen hatékonyan. Most, hogy leszámoltunk a "robogó" szóból fakadó aggodalmainkkal, tekintsük a fogalomból eredő pozitív elvárásainkat: fürge, kényelmes, méretes csomagtérrel rendelkezik, gazdaságos, könnyen kezelhető. A GP800 ezen elvárások többségének nem csak megfelel, de magasan túl is teljesíti őket: 4,5 másodperc alatt mindenféle "motoros előképzettség" és jó ütemű váltás nélkül 100-on van, a két helyzetbe állítható hidraulikus hátsó rugóstag és a sportmotoroknak is becsületére váló kettős bölcsőszerkezetű acélcső váz pedig kivételesen jó úttartást biztosít.

Ami a gazdaságosságot és a csomagteret illeti, itt azért panaszkodhatunk egy keveset, hiszen a 850-es V-Twin blokk jó étvággyal elfogyasztja a maga 7,5 literét, az ülés alá pedig csak egy zárt sisak (sisakzsákban, mert különben összekarcolódik a plexi) és egy szigorúan toast-kenyérből készült vékonyka szendvics fér. Ha valakinél a nagy csomagtér lenne a fő szempont, nekik ott a Malaguti Spidermax GT500-asa, ami bár sokkal (konkrétan 35 lóerővel) gyengébb, de potrohába két zárt sisak is elfér, és majdnem 900 ezer forinttal olcsóbb a GP-nél.

A 220 km/óráig skálázott óra gyakorlatilag mindent elárul a motor képességeiről
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

A kényelem egy ilyen kaliberű és árfekvésű motornál már alapelvárás, a GP800 pedig készségesen teljesít is: két személy számára is komfortos, a terebélyes ülésen elhelyezkedve pedig nagyon jól kontrollálható a szőrőstül-bőröstül 250 kilós óriásrobogó. Nyergében ülhetünk chopperesen elterpeszkedve, de akár keresztbe rakott lábakkal is. Utasunk félelem nélkül kapaszkodhat hátul is, a széles és vastagon párnázott ülés garantálja, hogy az olasz újonc a hátsó ülésről is csak dicséretet kap majd. A vérbeli nagymotoros először azért panaszkodik kicsit, hogy nem is motor a motor, ha nincsen tank az ember lába között - tény, hogy úgy minden kétkerekű jobban kontrollálható -, de a villámsebes komfort még az ilyen szkeptikusokat is elégedett bólogatásra készteti.

A szélvédelemről egy motorosan állítható plexi gondoskodik, amely a legfelső állásban remek menedéket jelent a gyakorlatban 205 km/óráig feltornázható végsebességnél. Forgalomban nagyon jól manőverezhető, bár egy elég széles és nagy tengelytávval rendelkező motorról beszélünk. Ez utóbbinak köszönhetően egy-egy kigyorsításnál nem kell ügyelnünk arra, hogy nehogy egy kerékre ágaskodjunk, a motorfék-effekttel ellátott CVT váltó pedig gondoskodik arról, hogy lámpától lámpáig ne is akadhasson vetélytársunk.