Magyar katonáktól is kaptak segítséget a varsói felkelés kirobbantói

Jürgen Stropp SS-rendőrtábornok ( a képen középen) a varsói felkelés leverését irányítja

Fotó: Bundesarchi/O.Ang

Lengyelország nem sokáig élvezhette függetlenségét, a második világháború poklában újra eltűnt a térképről. Évekig várták az alkalmat, hogy felülkerekedhessen a német megszállókon, és 1944 nyarára a lengyelek elérkezettnek látták az időt. A kezdeti katonai sikerek ellenére a német hadsereg még az egyik utolsó erőfeszítésével leverte a felkelést, a megtorlásnak több tízezer ember esett áldozatul.

Német megszállás alatt

Németország 1939. szeptember 1-én megtámadta a keleti szomszédját, Lengyelországot, amivel kitört a második világháború. A lengyel hadsereg nem tudott ellenállni a modern német hadigépezetnek, és alig több mint három héttel később kapitulált. Ettől kezdve a lakosságot számos súlyos atrocitás érte, és 1944-ig reményük sem volt rá, hogy a Harmadik Birodalom uralma alól felszabaduljanak. 

Adolf Hitler szemlét tart a Lengyelországot legyőző csapatai felett, 1939. szeptemberének végén
Fotó: Bundesarchiv

A varsói felkelés az egész lengyel történelem egyik legfontosabb mérföldköve. Az eseményt az Armia Krajowa (Honi Hadsereg – AK) szervezte, és célja az volt, hogy katonailag teljesen felszabadítsa a lengyel fővárost. A front változásai és a hírszerzés információi alapján többször is változott a felkelés tervezett időpontja. Tadeusz Bór-Komorowski tábornok július 31-én döntötte el, hogy másnap, augusztus 1-én 17 órakor lesz a „W óra”.

Harc a szabadságért

Az 50 ezer rosszul képzett és gyengén felfegyverzett AK-katona 15 ezer jól felszerelt némettel állt szemben ekkor. További nehézséget jelentett, hogy a lengyel főváros közelébe érő szovjet csapatok megkezdték Varsó egyik elővárosának, Pragának az elfoglalását.

A lengyelek nem akartak csöbörből vödörbe kerülni, így maguk kívánták felszabadítani a fővárost, hogy később ne kerüljön az ország kommunista befolyás alá.

 A német technikai fölény ellenére a felkelők az első néhány napban sikeresen vették fel a harcot a megszállókkal, és elfoglalták a város stratégiai pontjait. A legfontosabb céljukat ennek ellenére – a Visztulán átívelő két híd elfoglalását – nem érték el. 

A Honi Hadsereg néhány ellenállója a harcok szünetében
Fotó: Wikimedia Commons

Az AK parancsnoksága jól tudta, hogy nagyobb támadó műveletre nem képes, így már augusztus 4-én a védelem kiépítésére és az erre való berendezkedésére adott parancsot. 

Hitler a felkelés leverését Heinrich Himmlerre bízta, 

aki egy 25 ezer főből álló, nehéztüzérséggel, légierővel és páncélosokkal is megerősített alakulatot küldött a lengyel fővárosba Erich von dem Bach-Zelewski SS-Obergruppenführer vezetésével. 

A kemény harcok házról házra és barikádról barikádra folytak. A felkelők érdemleges segítséget nem kaptak. A lengyel harcosok szeptember végére már csak néhány kisebb gócpontot uraltak, október 2-án pedig Komorowski tábornok kénytelen volt fegyverszünetet kérni.

Bór-Komorowski tábornok kapitulál Bach-Zelewski SS-Obergruppenführer előtt
Fotó: Bundesarchiv

 Az összeütközések során mintegy 15 ezer AK-tag vesztette életét és nagyjából ugyanennyi sebesült meg. A város civil lakosságából 160 ezren haltak meg a harcok, illetve az SS katonáinak felróható brutalitások következtében. Emellett a várost szinte teljesen lerombolták. A német veszteség 10 és 25 ezer fő közé tehető. 

A magyar szerep

Természetesen a magyaroknak is van némi köze a varsói felkelés eseményeinek alakulásához, hiszen hazánk lovasalakulatai is jelen voltak a front ezen részén. Ők – még a W óra előtt – elsősorban azt a feladatot kapták, hogy a visszavonuló csapatokat fedezzék és partizánokra vadásszanak. 

A felkelés kirobbanása után ugyan a németektől azt az utasítást kapták, hogy segítsenek annak leverésében, ők erre nem voltak hajlandóak, sőt, sokszor a lengyeleket segítették. 

Néemt SS-alakulat a varsói harcok idején. A magyarok megtagadták a németek kérését, hogy segítsenek a felkelés leverésében
Fotó: Wikimedia Commons/Bundesarchiv

Fegyvereket adtak nekik, jelentették a német terveket és csapatmozgásokat, időnként bújtatták őket, illetve a lengyelek az ő segítségükkel csempésztek muníciót és élelmet a városba. Ugyan volt arra is terv, hogy a Magyar Királyi Önkéntes Légió 20 ezer katonája csatlakozik a felkeléshez, ám ez végül nem valósult meg. Néhányan azonban átálltak közülük a lengyel felkelőkhöz, és az ő oldalukon harcolva haltak meg. 

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.