A 18 ezer fős alsó-ausztriai kisváros szélén fekvő épületegyüttes eredetileg kadétiskolának épült a 20. század elején, majd a második világháború után egy ideig szovjet laktanyaként működött. Mostani funkciójában először az 1956-ban disszidáló magyarokat látta el. Úgy volt, hogy a 90-es évek elején végleg bezárják, de erre azóta sem került sor.
Traiskirchenben eredetileg 4 ezer ember lakhat, de a tényleges létszám rendszeresen meghaladja ezt. A megkérdezett menekültek leginkább a kevés ételre és a tömegnyomorra panaszkodtak: elmondásuk szerint van olyan hálókörlet, ahol húszan kénytelenek aludni.
A traiskircheni menekülttábor nem látogatható, néhány helyen azonban felértük a kerítést. Felvételünkön jól látszik az udvaron felhúzott sátortábor, vagyis a túlzsúfoltság elhúzódó probléma. A kora őszi időben ez még nem akkora gond, de a mínuszok közeledtével egyre akutabbá válhat.
A gyerekek jobb híján a tábor körüli utcákban ténferegnek egész nap, várva a menekültügyi eljárás végét. Aki úgy dönt, hogy Ausztriában maradna, a hivatalos döntésig akár iskolába is adhatja a gyerekét.
Az Ausztria iránti szeretet mellett a menekültek a szomorúságukat is megörökítették az épület egyik falán.
A benti tömegből több százan jönnek ki a tábor mellé, ahol egy fokkal nyugodtabb a helyzet. A Traiskirchen határában lévő szőlősök népszerű célpontnak számítanak.
Geotag a tábor téglafalán, a feliratok készítői tényleg veszélyes helyekről, a szíriai Aleppóból és a török–szír határon fekvő Kobanéból jöttek. A szíreken kívül a traiskircheni férőhelyeken leginkább afgánok és afrikaiak osztoznak.
Magányos okostelefonáló a rácsok túloldalán.
Innen nézve sem jobb a kilátás.
A fenti fotó teljesen átlagos életképet ábrázol a traiskircheni tábor körül. A hatalmas birtokon kívül egymást érik a segélyosztások, leginkább ruhát, tisztasági csomagot és élelmet osztanak a rászorulóknak.