A Nizzai Szerződés főbb pontjai <br/>

A Nizzai Szerződést tavaly decemberben fogadták el az Európai Unió tagállamainak állam- és kormányfői a dél-franciaországi városban tartott csúcsértekezletükön. Az egyezmény kidolgozásán előzőleg majdnem egy éven át dolgoztak az EU-országok képviselői, de hasztalan - s így gyakorlatilag minden lényeges kérdés eldöntése a csúcsra maradt. Nem véletlen, hogy a dokumentum végül rendkívül bonyolult lett, s rengeteg kompromisszumot tartalmaz. A szerződés célja az Európai Unió intézményeinek megreformálása, az EU működőképességének biztosítása, mert ez az előfeltétele a szervezet kibővítésének, a jelentkező kelet-közép-európai országok felvételének. Az egyezmény végleges szövegét idén február 26-án írták alá Nizzában az EU-tagok külügyminiszterei, s ezzel kezdődött meg a ratifikációs folyamat.

A szerződés főbb pontjai:

Az EU brüsszeli bizottságának összetétele:
Ez a testület jelenti az Európai Unió végrehajtó szervét. Jelenleg 20 tagból áll: Németország, Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszország és Spanyolország 2-2 biztost küld a testületbe, a többiek egyet. A "nagyhatalmak" a nizzai szerződésben elfogadták, hogy 2005-ben feladják második biztosi posztjukat, s ők is megelégednek 1-1 poszttal. A többi tagállam viszont ragaszkodott saját képviselőjének megtartásához, s így a szerződés a testület létszámának csökkentése, vagy legalábbis szinten tartása helyett az EU-bővítéssel párhuzamosan elfogadja a létszám növelését, s mindössze azt írja elő, hogy a brüsszeli bizottság létszáma akkor is "27 alatt marad majd", ha a tagállamok száma eléri ezt az arányt. (Ez azt jelenti, hogy az ezután felveendő tagállamok mindegyikének lesz egy-egy biztosa, míg csak a felvett országok száma el nem éri a 12-t.)

A tagállamok szavazati súlyának módosítása:
Az EU miniszteri tanácsának (döntéshozó szervének) minősített többséggel való döntéshozatalánál a szavazati súlyok aránya a döntő: meg van szabva, hogy hány szavazat kell az érvényes döntéshez, s az is, hogy az egyes tagállamok hány vokssal rendelkeznek. A jelenlegi rendszer szerint a legkisebb állam (Luxemburg) 2, a legnagyobbak (Olaszország, Németország, Nagy-Britannia és Franciaország) pedig 10-10 szavazattal bírnak, a többiek szavazati aránya e két szám közé esik. Az új, Nizza utáni rendszer széthúzza a skálát - a voksok száma 3 és 29 közé esik -, s noha a négy nagy szavazategyenlősége megmaradt, Németország kapott egy pótlólagos garanciát. Eszerint az érvényes döntéshez a voksok megfelelő száma mellett arra is szükség van, hogy a határozat mellett szavazó országok összlakossága elérje az EU teljes összlakosságának 62 százalékát - azaz a Németország, a legnagyobb lakosságú EU-tagállam ellenében nehéz lenne elérni a szükséges százalékos arányt.

A minősített többséggel való döntéshozatal körének kibővítése:
Az új tagállamokkal kibővülő Európai Unió munkája megbénulna, ha a döntések többségében egyöntetű határozathozatalra lenne szükség: így a Nizzai Szerződés kidolgozói abból indultak ki, hogy az egyöntetű határozathozatal kivétel lesz, s nagyjából ötven témakörben - köztük olyan érzékeny ügyekben, mint az adózás, az igazságszolgáltatás, a bevándorlás, vagy a szociális ügyek - át kell térni a minősített többséggel történő határozathozatalra. A csúcson azonban a "hegyek egeret szültek" : szinte minden tagállam el tudta érni, hogy a számára fontos területeken - mint például a briteknek az adózás, a németeknek a menedékjog és a bevándorlás, a spanyoloknak a regionális segélyek kérdése - megmaradjon az egyöntetű döntéshozatal.

A megerősített együttműködés rendszerének rugalmasabbá tétele:
Már az amszterdami EU-szerződés is lehetővé tette, hogy azok a tagállamok, amelyek erre hajlandóak, egy-egy területen a többieknél szorosabb együttműködést hozzanak létre. A Nizzai Szerződés értelmében az ilyen együttműködés létrehozása egyszerűsödni fog - ám a partikuláris érdekek itt is érvényre jutottak, így például a britek elérték, hogy a védelmi kérdések teljesen kimaradjanak a lehetséges együttműködés köréből.

Európai Parlament:
Az Amszterdami Szerződés értelmében a jelenleg 626 tagú Európai Parlament létszáma később, a bővítések után sem haladja meg a 700-as számot. A Nizzai Szerződés - a tagállamok rivalizálása, eddigi pozícióik féltése miatt - nem tudta tartani ezt a limitet, így a dokumentum szerint a jelenlegi tagjelöltek felvétele után a testület teljes létszáma 732 lesz. Németország a Nizzai Szerződés alapján is megtarthatja eddigi képviselői számát (99 mandátum), ám a többiek - Belgium kivételével, amelynek képviselői jelenléte 20-ról 22-re nő - mind-mind veszítenek majd mandátumaikból a dokumentum rendelkezései miatt.

(MTI)