Órákig azt sem lehetett tudni, hol az ország vezérkara - tudósítás New Yorkból

Reggel egymás után hívtak barátaink, ismerőseink: Kaliforniából, Ausztráliaból, Londonból, vagy csak néhány utcával arrébről. Internetes levelesládám teli rövid üzenetekkel: élünk, rendben vagyunk, minden rendben. Én is küldtem vagy hatvan ilyen levelet. A tévén most már beindult az analízis, a boncolgatás, a számonkérés. Most mindenki etikett-teszt előtt áll: mikor is kezdhetünk neki a normalis életnek?

Megjött a várva várt New York Times. Már akinek a bejárati ajtaja elé helyezett reggeli lapját nem lopták el, hiszen minden 75 centért vásárolható New York Times példányra azonnal lecsapnak a gyűjtők.

A tévén most már beindult az analízis, a boncolgatás, a számonkérés. A kommentátorok egyértelműen rosszalják, hogy az amerikai elnök miért nem tért vissza hamarabb Washingtonba. Csak Donald Rumsfeld hadügyminiszter volt igazán a helyzet magaslatán tegnap. Órákig azt sem lehetett tudni, hogy hol az ország vezérkara. "The president went down a rabbit hole," - így jellemezte az ABC a helzyetet, amikor Bush elnök Nebraska állambeli titkos bunkerébe menekült. De a tegnap történtek tényleges politikai kisugárzása még hátra van. Egyelőre várnak a halottak. Az egyik tévéműsor bemondója nagy optimizmussal jelentette, hogy örömmel számolhatnak be arról, hogy “hat” élő embert mentettek ki a romokbol. Hat ember! Hány közül?

Ismét sziporkázó késő nyári reggel. A város csendes, hiszen a legtöbb intézmány zárva. Én bejöttem az egyetemi irodámba. Az utcán senki sem mosolyog, ketten sírtak - ez meglepett. Mindenki ugyanarról beszél.

Épületemben a portás, egy idősebb fekete ferfi, kisírt szemekkel emlegeti, hogy ilyen volt Pearl Harbor is, de mégsem, hiszen az sokkal messzebb volt. Kollégáim az őket érintő történeteket mesélik. Az egyiknek a gyerekkori barátjának az apja halt meg az egyik gépen. A másiknak a testvére dolgozik lennt az égő tornyok színhelyén. A harmadik csak gyalog tudott hazasétalni a Brooklyn hídon. A negyediknek az egyik legjobb baratja épp a World Trade Centeri irodájába lépett be, amikor a robbanás történt, azonnal kifutott, le a metróba, át Brooklynba, és onnan a vízpartról nézte, ahogy volt munkahelye leégett.

Egy jó ismerősömnek tegnap reggel pont arra a Boston-Los Angelesi United Airlines gépre volt jegye, amit eltérítettek. Az előző este hirtelen elhatározással egy korábbi járattal indultak haza. Szerencséjük volt. A Columbia egyetem nagy vaskapuja továbbra is zárva. Szünetelnek az órák. Rengetegen ismét osszegyűltek tévét nézni. És most mindenki etikett-teszt előtt áll: mikor is kezdhetünk neki a normalis életnek? Sötét nyakkendőt kötünk, vagy világosat? Lemondjuk-e az ebédre szóló asztalfoglalást? Mit kell ilyenkor tenni?

Szántó András New Yorkból