Jaruzelski csütörtökön tett részletes vallomást az ellene és hat vádlott-társa ellen kedden megkezdődött varsói perben. A 78 éves Jaruzelskit és a többi, egykori magas rangú katonai vezetőt az 1970 decemberi tengermelléki munkástüntetések véres leveréséért teszik felelőssé (legkevesebb 44 halott és több ezer sebesült). A fegyverhasználatra néhai Wladyslaw Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt akkori vezetője adott utasítást, a nemzetvédelmi miniszter pedig Jaruzelski volt. A népi Lengyelországban nem történt felelősségre vonás a történtekért, erre csak az 1989-es fordulat után nyílt lehetőség.
A tárgyalás évekig tartó eljárási huzavona után idén májusban kezdődött meg Varsóban, de az ügyvédek beadványai és egyes vádlottak távolmaradása miatt többször elnapolták. Kedden tizedik kísérletre végre sikerült elkezdeni a pert, amelynek első két tárgyalási napja a vádirat felolvasásával telt el. Jaruzelski csütörtökön azt vallotta, hogy 1970 decemberében ő az események perifériájára került.
Gomulka - anélkül, hogy egyeztetett volna vele - Grzegorz Korczynski tábornokot küldte a tengermellékre rendteremtés céljából, aki alá tartoztak akkor a belügyi alakulatok. Korczynski december 15-én nem közvetlen felettesétől (Jaruzelskitől) kért engedélyt telefonon fegyverhasználatra, hanem Józef Cyrankiewicz akkori miniszterelnöktől. Jaruzelski kiemelte, hogy Gomulka arra utasította Cyrankiewiczet, hatalmazza fel Korczynskit a fegyverhasználatra az áremelések ellen tüntető tömeggel szemben. "A vád alaptalan, nem sértettem meg az alkotmányt, nem adtam parancsot fegyverhasználatra, nem követtem el bűncselekményt" - fejezte be négy és fél órás vallomását Jaruzelski.
A tábornok engedélyt kért arra, hogy felolvashassa 81 oldalas vallomását. Kérését azzal indokolta, hogy nem lesz alkalma az utolsó szó jogán elmondani védekezését, mert nem éri meg a per végét. Jaruzelski csütörtökön 57 oldalt olvasott fel, a többit a következő tárgyalásra, november 8-ra hagyta.
Gomulka döntését a fegyverhasználat engedélyezéséről Jaruzelski politikailag tévesnek, társadalmilag ártalmasnak és erkölcsileg elítélendőnek minősítette. Egyúttal védelmébe vette és gazdasági szempontból indokoltnak nevezte a tüntetéseket kiváltó áremeléseket. Utalt a tengermellékről akkoriban érkező drámai jelentésekre is, amelyek katonai épületek, pártházak megtámadásáról szóltak, valamint arról, hogy a tüntetők fegyveres felkelésre készülnek.