Tűzharc a lövészárokban
Az oroszok a számban vannak. Előttem az operatőr hasal, mögöttem a riporter. A lövészárok olyan keskeny, hogy nem férünk el egymás mellett. Arra várunk, hogy a tálibok abbahagyják a lövöldözés.
A Zard Kamar hegyen van az Északi Szövetség első vonala. A csúcson lövészárok köti össze a földbe vájt bunkereket. A lövészárok helyenként derékig ér, a mellvéd gyanánt fellapátolt földkupacot kilőtt tüzérségi lövedékek hüvelyeivel erősítették meg.
A tálibok kalasnyikovainak lövedékei a mellvéd tetejét súrolják.
A tádzsik és üzbég nemzetiségű északi katonákat nem lehet lebeszélni a pózolásról. Egyesével felemelkednek, és a túloldalra tüzelnek.
A lövöldözés további lövöldözést generál: a frontszakasz más pontjai is bekapcsolódnak. Az afgánok fáradhatatlanul lőnek, ám az ágyúdörrenés hangjára abbahagyják. A bunker felé futunk, de a gránát nem felénk jön. Így az északi katonák ott folytatják, ahol abbahagyták.
Út a frontra
Ahhoz hogy a frontig eljussunk, át kellett kelni a Kokcsa folyón. A vízállás alacsony, a mederből kisebb kavicspadok emelkednek ki: A Kokcsa most inkább hasonlít 5-6 párhuzamosan futó patakra. Átkelni lóháton a legegyszerűbb: az ártéren lovasok kínálják szolgálataikat.
A víz alapvetően sekély, bár helyenként akár 1,5 méteres is lehet. A terepjáró nem veszi az akadályt: a túlpart előtt pár méterrel sodorja el a víz. Az a teherautó húzza ki, amelyikkel átkelünk.
A Kokcsán egymás után kelnek át az afgánok. Van aki gyalog vág neki az útnak, mások szamarakat vezetnek át a folyón. Azokba a falvakba tartanak, amelyeket egyik oldalról a Kokcsa ejtett foglyul, a másik oldalról pedig a tálibok ostromolnak.
Az elnéptelenedő falvak lakóit a tálibok bombázták ki, ők most az Északi Szövetség területén lévő menekülttáborokban vannak.
A folyó és a frontvonal között nem állt le az élet. A légvédelmi ütegek közelében gyerekek játszanak. Az út szélén guggoló árusok mellett haladnak el a katonákat frontra szállító kamionok. A hadoszlop a frontról pihenni visszavonuló katonákat kerülgeti.
A nyugalom csak percekig tart a fronton
A hegygerinc mellett gyalogolunk a zard kamari posztra. Az első vonal lövészárkai mellett ülnek az északi katonák. Későn jöttünk mondják, a tálibok az imént hagyták abba a lövöldözést.
A tálibok nem látnak a mellvéd mögé, mozgásunkat mégis követni tudják: minden mozdulatunkra finom por száll fel. Afganisztánnál porosabb helyet elképzelni nehéz: nagytakarítás és alapos porszívózás után hegyek tűnnének el innen.
Zard Kamar porossága az afgán átlagot is meghaladja.
Az északi katonák rizst és babot ebédelnek. Mire befejezik, a hangulat is oldódna, ekkor a tálibok lőnek párat. A lövészárokba ugorva várjuk a folytatást.
Az orosz tévések ezután érkeznek, fölénk magasodva állnak, meglepően néznek, és Csecsenföldről beszélnek. A következő tálib lövés után a lövészárokba ugranak.
Újabb tévés csoport érkezik, túl sokan leszünk a lövészárokban. A hegygerinc takarásáig 50 métert kell megtenni, úgyszólván takarás nélkül. Balkéz felől sorozatlövés hallatszik. A hang távolinak tűnik, de afgán kísérőink futni kezdenek. Csak akkor lassítunk, amikor takarásban vagyunk. A hegyoldalban temetőn át visz az ösvény.
Újabb forgatócsoportok jönnek szembe. Az észak-afganisztáni frontkirándulás zavartalanul üzemel.
Makai József, Zard Kamar, 2001. október 31.
Makai József korábbi tudósításai Afganisztánból:
Másnap a bazárban árulják a ledobott segélyt - az [origo] tudósítója jelenti Afganisztánból
Földműveseket kényszerítenek harcra a tálibok - az [origo] tudósítója Afganisztánból
Az Északi Szövetség visszaszorítja a tálibokat - az [origo] tudósítója jelenti Afganisztánból