Elengedte Jasszer Arafat kezét az USA. George W. Bush amerikai elnök hétfői beszédének leglényegesebb üzenete egyszerű volt: Arafatnak mennie kell. Arafat szerint viszont csak a palesztin nép dönthet arról, ki lesz a vezetője.
Új megközelítés
Úgy küldte el a selyemzsinórt a palesztin elnöknek Bush, hogy ki sem ejtette nevét: az amerikai elnök szerint a palesztin állam csak új palesztin vezetéssel jöhet létre. "A békéhez új és másmilyen vezetőkre van szükség" - mondta Bush. Az USA elnöke felszólította a palesztin népet, hogy válasszon új vezetőket, olyanokat, akik nem kompromittálták magukat a terrorizmussal.
Nem említette beszédében Bush elnök a nemzetközi értekezletet, és nem követelte az izraeli csapatok azonnali kivonását, ezzel is egyértelművé téve, hogy a palesztinok felelőssége, lesz-e béke.
Az új amerikai álláspont lényegesen különbözik a korábbi megközelítéstől. Washington addig nem támogatja a palesztin állam létrejöttét, amíg a palesztin vezetés részt nem vállal a terroristák elleni harcban, és a terroristák infrastruktúrájának lerombolásában.
Korábban az USA a békefolyamat egyik kulcsszereplőjének ismerte el Arafatot. A mostani álláspont szerint elfogadhatatlan, hogy a palesztin vezetők támogatják a terrorizmust.
A határokról Izraelnek az új palesztin vezetéssel kell majd tárgyalnia az USA szerint. A teljes folyamatot elvileg három éven belül kell befejezni - írta a The Washington Post.
Arafat lehetséges utódaként senkit sem nevezett meg Bush. Azt sem tudni egyelőre, hogy a jelenlegi potenciális vezetők közül bárki teljesítené az amerikai feltételeket.
Arafat elmagányosodása
A palesztinok radikálisok rosszul kalkuláltak. Nem jött be az elképzelés, hogy az öngyilkos merényletekkel megtörik az izraeli társadalmat, és a közvélemény nyomásának engedve Ariel Saron kormányfő kénytelen lesz visszavonni csapatait és leállítani a megtorló akciókat.
Ennek ellenkezője következett be: Saron nemzeti egységkormánya nem bukott meg, támogatottsága pedig példátlanul magas volt.
Arafat fokozatosan veszítette el az amerikai támogatást. Az öngyilkos merényleteket időnként elítélte, ám nem sokat tett azért, hogy a sorozatot megszakítsa. Ebből arra lehetett következtetni, hogy vagy nem képes felszámolni a terrorista szervezeteket, vagy nem is akarja. Akármelyik változat bizonyult igaznak, a konklúzió ugyanaz volt: nem alkalmas a Palesztin Hatóság vezetésére.
Márpedig Arafat a Palesztin Hatóság teljhatalmú ura: mindegy, támogatja-e a terrorizmust, vagy nincs ereje felszámolni.
Hetekkel ezelőtt Colin Powell külügyminiszter már figyelmeztette, hogy az USA támogatására csak akkor számíthat, ha változtat politikáján. Powell Arafat körbezárt rámalláhi főhadiszállásán találkozott a palesztin vezetővel.
Powell eddig sikerrel akadályozta meg, hogy Bush elnök - hallgatva a kormányzat héjáira - ejtse Arafatot.
Az ostrom felszámolása után Arafat megígérte, hogy változtat a Palesztin Hatóság kormányának struktúráján, és választásokat is kilátásba helyezett. Az erőszakhullám azonban nem állt le - az amerikai elnök beszédét emiatt többször elhalasztották.
A korábbi vázlatokban nem szerepelt az Arafat elmozdításáról szóló kitétel - írja a The New York Times.
Ám a múlt heti sorozatos öngyilkos merényletek után kikristályosodott az új amerikai álláspont: Bush vasárnap döntött úgy, hogy új vezetők megválasztására szólítja a palesztinokat. A múlt heti robbantásoknak 26 áldozata volt.
Arafat kétségbeesetten mentette volna helyzetét: izraeli lapnak adott interjúban kijelentette, hogy akár Saronnal is meg tudna egyezni. Nyilatkozata túl későn hangzott el, hangját elnyomták az öngyilkos merénylők bombái.
Izraeli akció
Az amerikai kormányzat feladta korábbi semlegesnek mondott álláspontját, és elfogadta Saron érvelését. Saron mondta ki először, hogy Arafatra nincs szükség, mert ő a békefolyamat legfőbb akadálya.
A beszéd után az izraeli biztonsági erők folytatták a palesztin ellenőrzés alatt álló városok visszafoglalását. A tankok bevonultak Hebronba. Az összecsapásokban három palesztin rendőr meghalt - jelentette a BBC.
Az izraeli kormány a múlt heti robbantássorozat után döntött úgy, hogy felülvizsgálja eddigi politikáját. A "területet a békéért" elv értelmében Izrael kivonta csapatait a Palesztin Hatóságnak juttatott területekről. Izraeli csupán akkor hatolt be a palesztin területekre, amikor megtorolta a terrortámadásokat, vagy más, biztonsági akciót hajtott végre. Márciusban Saron kormánya elindította a Védőpajzs hadműveletet: célja a terrorista-infrastruktúra - a fegyverraktárak, bombagyárak - felszámolása volt.
A hadműveletre valószínűleg azért is szükség lehetett, mert az izraeli hírszerzés már nem tudott elég információt szerezni a palesztin csoportokról. Az akció előrehaladtával - ahogy az őrizetbe vett palesztinokat kihallgatták - az egyensúly helyreállt, és az izraeli biztonsági erők egyre nagyobb pontossággal csaptak le a radikális csoportokra. A másik ok a fokozódó merényletsorozat volt: egy ponton túl a kormány csak radikális akcióval tudta szavatolni Izrael biztonságát.
A mostani akció - a palesztin területek visszafoglalása - csak részben folytatása a Védőpajzs hadműveletnek: abban különbözik, hogy a hadsereg nem konkrét feladatot hajt végre, hanem hosszabb távra rendezkedik be. Az állandó katonai jelenléttel Izrael palesztin területen akarja tartani a konfliktust.
Izraeli kétségek
Az új amerikai álláspont rövid távon Izraelnek kedvez - elsősorban úgy, hogy igazolja a kormány eddigi politikáját. Saron a legújabb izraeli-palesztin konfliktusban arra is nagy súlyt helyezett, hogy bebizonyítsa, Arafatra nincs szükség. Most Saron szabad kezet kapott, hogy leszámoljon a radikális palesztinok fegyveres csoportjaival: kimondatott, hogy terrorral nem lehet palesztin államot létrehozni.
A Bush-beszédet mégsem fogadta osztatlan lelkesedés Izraelben. A külügyminiszter környezetében azt mondták, hogy Simon Peresz szerint "végzetes hibát" követett el az amerikai elnök.
Arafat számára nem kínáltak fel visszavonulási lehetőséget. A hétfői beszédben Bush nem szabott feltételeket a palesztin vezető maradására: jelenleg úgy tűnik, hogy Arafatot leírták. Pereszék attól tartanak, hogy az amerikai álláspont miatt a térségben még erőteljesebb konfliktus kezdődik.
Arafat mozgástere
Arafat első nyilatkozatából úgy tűnik, hogy nem adja meg magát harc nélkül. Politikai támogatást egyelőre az európai államoktól és az arab nemzetektől remélhet. Az EU diplomáciai támogatása azonban nem tudja ellensúlyozni a washingtoni ellenvetéseket. Az arab államok pedig eddig is főleg retorikai támogatást nyújtott Arafatnak. Tevőleges támogatást elsősorban Irakból és Iránból kaphat.
Ha a diplomácia nem működik, akkor dönthet úgy, hogy folytatja a palesztin-izraeli háborút: az izraeli csapatok a palesztin területeken ütköznek meg, a lakosság pedig újabb merényletekre számíthat.
A palesztin fegyveres csoportok közül az al-Aksza Mártírjainak hűséges lesz Arafathoz: a csoport a Fatahból, Arafat mozgalmából nőtt ki. A Hamaszban és az Iszlám Dzsihádban már kevésbé bízhat: ezek esetleg elérkezettnek látják az időt, hogy leszámoljanak vele. Eddig is veszélyeztették hatalmát: most, hogy nincs számottevő szövetségese és hallgatólagos támogatója, egykönnyen ellene fordulhatnak, felgyorsítva a régóta esedékes nemzedékváltást a palesztin politikában.
Nem feltétlenül csupán a nemzetközi közvélemény meggyőzésének szándéka vezérelte tehát Arafatot, amikor a napokban elrendelte Ahmed Jaszin sejk, a Hamasz szellemi vezetőjének házi őrizetét. Palesztin források szerint a Hamasz megduplázta támogatottságát az elmúlt időszakban. Jaszin sejk házánál a Hamasz aktivisták és Arafat rendőrei néznek farkasszemet.
Többszintű meccs kezdődhet azután, hogy az USA úgy döntött, a palesztinoknak új vezetés kell: az eddigi izraeli-palesztin konfliktus mellett elkezdődhet a nyílt palesztin belháború is.
Egyáltalán nem meglepő módon a palesztin csoportok rivaliizálásának is Izrael lehet az első áldozata: a rivális palesztinok az izraeliek elleni akciók sorozatával bizonyíthatják majd eredményességüket bázisuknak. A palesztin politika adott szintjén ugyanis az is számít, ki mekkora fájdalmat és kárt tud okozni Izraelnek.