A The New York Times cikke szerint a Pentagon stratégái viszonylag rövid ideig tartó légicsapás-sorozattal és ezzel egyidejűleg kommandósok kis létszámú csoportjainak bevetésével indítanák a támadást. Ezt követően villámgyorsan elfoglalnák az Irak északi, déli és nyugati részén fekvő katonai támaszpontokat, hogy elszigeteljék a bagdadi vezetést, illetve hídfőállást biztosítsanak az országba érkező amerikai és szövetséges katonáknak az átfogó szárazföldi művelethez.
A The New York Times nevük elhallgatását kérő amerikai kormányzati illetékesekre hivatkozva azt írta, hogy az afganisztáni háború tapasztalatait figyelembe véve az Irakba beszivárgott kommandósok biztosítanák a kevesebb mint egy hónapig tartó légicsapások eredményességét, célra vezérelve a nagy pontosságú fegyvereket. Az 1600 kilogrammos műholdvezérlésű bombákat szállító B-1-es és B-2-es nehézbombázók vezetnék a légitámadásokat, amelyeknek a célpontja a Szaddám Huszein iraki elnök hatalmát biztosító kulcsfontosságú létesítmények - a parancsnoki-vezénylési központok, a légvédelem, a vegyi vagy biológiai fegyverek bevetésére használható rakéták és repülőgépek, kommunikációs rendszerek - lennének. Az 1991-es öbölháborútól eltérően megkímélnék az infrastrukturális létesítményeket, hogy az országot mielőbb talpra tudják állítani Huszein bukása után.
A különleges erők feladata lenne bizonyos létesítmények elfoglalása is, valamint annak megakadályozása, hogy az iraki diktátorhoz hű erők elmenekülhessenek a déli, mocsaras vidékekre, illetve felgyújtsanak olajmezőket. Miután Irak különböző részeibe megérkeznek, az amerikai csapatok arra bátorítanák a helyi fegyveres erőket és szakértőket, hogy fedjék fel a tömegpusztító fegyverek rejtekhelyeit.
A The New York Times szerint mindez azt jelenti, hogy Bush végül felsorakozott legfőbb katonai tanácsadói mellett, köztük Tommy Franks tábornok, a Perzsa-öböl és Afganisztán térségében állomásozó amerikai erők, az Irak elleni esetleges hadművelet parancsnoka mellett.
A Fehér Ház és a védelmi minisztérium szóvivői nem voltak hajlandóak kommentálni az újság értesüléseit. "Nem kommentálunk haditerveket vagy katonai hadműveleteket" - mondta Jeannie Mamo, a Fehér Ház egyik szóvivője.
Nevük elhallgatását kérő kormányzati tisztviselők azonban a Reutersnak megerősítették, hogy Bush elnök valóban jóváhagyta a haditervet, amelynek végrehajtása kisebb létszámú csapatok, valamint B-1-es és B-2-es nehézbombázók vezette légitámadásokkal indulna. Véleményük szerint azonban a katonai támadásra aligha kerül sor a jövő év elejéig, még akkor sem, ha Irak nem hajlandó teljesíteni a Biztonsági Tanács pénteki határozatát.