Spanyolország

Spanyolország az uniós támogatások legnagyobb haszonélvezője. A EU regionális és agrártámogatásainak nagy részét a spanyol költségvetés kapja. A nagy támogatásoknak köszönhetően az elmúlt másfél évtizedben az ország az EU történetének legnagyobb bérnövekedését érte el, néhány kérdésben pedig az Unió mintaállamai közé került. A nagyarányú fejlődés ellenére az EU-tagok közül Spanyolországban a legmagasabb a munkanélküliség.

Madrid

Spanyolország az EU egyik legnagyobb pénzügyi nyertese. Az ország gazdasága 1986-os csatlakozása előtt jócskán el volt még maradva más európai országoké mögött, azonban a nagy összegű uniós támogatásoknak köszönhetően mára elindult felzárkózása, egyes kérdésekben pedig még az EU mintaállama is lett. Spanyolország az EU legnagyobb kedvezményezettje, 6,7 milliárd euróval több pénzt kap különböző támogatások formájában mint amennyivel hozzájárul az Unió költségvetéséhez. Az uniós agrártámogatások 13, a regionális és strukturális támogatások 27,8 százalékát a spanyol költségvetés kapja. A spanyolhoz hasonlóan gyors jövedelemnövekedést az EU-hoz csatlakozó egyetlen ország sem tudott elérni. Az EU költségvetési politikájának mintaállama is Spanyolország, ahol az elmúlt években szinte eurócentre pontosan kiegyensúlyozott államháztartási tervet sikerült végrehajtania a kormánynak.

Az egy főre jutó GDP 19 100 euró, ami az uniós átlag 82 százaléka. Az infláció 3,8 százalék. A munkanélküliség viszont - 13 százalék - itt a legmagasabb. Bár az ország évtizedek óta küzd a hatalmas munkanélküliséggel, a spanyol kormány úgy döntött, hogy már csatlakozásuk időpontjától megnyitja munkaerőpiacát teljes egészében az új EU-tagok előtt.

A hivatalos fizetőeszköz 1999. január 1. óta az euró. A közös európai valuta a pesetát váltotta. Az átállás az új pénzre viszonylag nehezen ment. A spanyolok 54 százaléka még mindig nehezen boldogul az euróval. A lakosság több mint fele ugyanakkor úgy véli, hogy a közös pénz mind a spanyol, mind az uniós gazdaságra kedvező hatással lesz hosszú távon.

Az EU soros elnöki posztját 2002 első félévében Spanyolország töltötte be. A spanyol kormányt több bírálat érte, mert elnöki ideje alatt nem történt jelentős előrelépés a bővítés területén. A tagfelvételt a spanyol kormány csak visszafogottan támogatta, mivel attól tartott, hogy bizonyos támogatásokból kiszorul a gyenge gazdasággal rendelkező tagjelöltek felvétele miatt. A kormány elsősorban a strukturális alapok újraosztását ellenezte, és igyekezett elérni, hogy a bővítés után is megkapja ugyanazokat a támogatásokat, mint amelyekben most részesül. Ez a spanyol törekvés azonban több nettó befizető tagállam ellenállásába is ütközött. A spanyol kormány a bővítés megvétózásával fenyegetőzött, mikor az EU bejelentette, hogy a tagjelöltek felmentést kaphatnak a versenyszabályok egyes részei alól.

A bővítés társadalmi támogatottsága Spanyolországban meghaladja ugyan az uniós átlagot, azonban még így is alacsony. Egy 2002 tavaszán készült felmérés során mindössze a megkérdezettek 35 százaléka vélte úgy, hogy a tagfelvétel az EU legfontosabb feladata (az uniós átlag 30 százalék).

Spanyolországnak főleg a támogatási rendszereket érintő kérdésekben vannak nagyobb vitái az EU-val. A spanyol politikusok ellenezik az agrártámogatási rendszer átalakítását, mert a főleg a nettó befizetők által támogatott javaslat hatására több ezer hektárnyi spanyol termőföld megmunkálása válna gazdaságtalanná, pedig az országban még mindig sokan élnek a mezőgazdaságból. Bár az agrárreform végső vitája csak 2005-6-ra várható, az átalakítást leginkább ellenző spanyol és francia kormánynak várhatóan kemény csatákat kell majd megvívnia, ha továbbra sem lesz hajlandó az EU aránytalanul drága agrárköltségvetésének átalakítására. Spanyolországot több uniós figyelmeztetés érte bizonyos jogharmonizációs kötelezettségek elmulasztása miatt, de vitája volt az Unióval halászati kérdésekben is. Az EU legnagyobb halászflottájával rendelkező Spanyolország ugyanis nem fogadta szívesen a tengeri halászat mértékének csökkentéséről szóló uniós javaslatot, ami még tovább növelheti a munkanélküliséget.

Csatlakozott viszont a spanyol kormány az EU többi nagy tagállamához az uniós kormányzati rendszer átalakításának kérdésében. A nagy EU-tagok azt szeretnék elérni, hogy az EU-nak legyen elnöke és egységes alkotmánya. A kérdésről már eddig is sok vita folyt az EU-ban, mivel a szerkezeti átalakítások még tovább növelnék a nagyobb tagállamok erőfölényét. Az uniós kormányzati reformot ezért a kis tagországok nem támogatják.

Területe 504 ezer négyzetkilométer, mely 19 autonóm régióból, a Földközi-tengeren lévő Baleári-szigetekből, az Atlanti-óceánon fekvő Kanári-szigetekből, továbbá két marokkói területen lévő városból - Ceutából és Melillából - áll. Spanyolországban a nemzeti kisebbségi területek és a történelmi régiók önkormányzattal rendelkeznek. A katalán területeken például a katalán nyelvet is tanítják az iskolákban. Bár Baszkföld is széles körű autonómiával bír, a baszk szeparatista terrorszervezet, az ETA 1968 óta állandó terrorakciókat folytat, melyeknek már több mint 800 áldozata volt. Az állandó elszakadási törekvéseit hangoztató baszk kormányzat pedig önálló tárgyalásokat kezdett az EU-val uniós csatlakozásáról, amit azonban sem az Unió, sem Spanyolország nem támogat.

Spanyolország szeretné visszakapni az ellenőrzést Gibraltár felett, mely 1713 óta brit fennhatóság alá tartozik. A brit enklávé lakosainak 99 százaléka azonban 2002-ben népszavazáson a brit fennhatóság mellett állt ki, és nemcsak Spanyolország, de London és Madrid közös irányítását is elutasították. Gibraltár ügye állandó vitát jelent a spanyol és a brit kormányzat között. Spanyolország ugyanakkor nem hajlandó lemondani Ceutáról és Melilláról. Madrid a városok helyzetét és a Rabattal fennálló viszonyt presztízskérdésként kezeli. A spanyol kormányzat a nyílt konfliktustól sem hátrált meg 2002-ben, amikor különleges alakulatokkal foglalta vissza a marokkói hadsereg által megszállt Petrezselyem-szigeteket, a marokkói partok közelében lévő lakatlan sziklákat. Az incidens során az EU teljes támogatásáról biztosította Spanyolországot.

Állandó vitája van a spanyol és a marokkói kormányzatnak az illegális arab bevándorlók miatt is. A spanyol kormány ezért soros elnöksége idején igyekezett az uniós bevándorlás politika szigorítását elérni.

Lakossága 40 077 000 fő. Az ország hivatalos nyelve a spanyol, amelyet azonban csak a lakosság 74 százaléka beszél. Jelentős ezen kívül a katalán nyelvű közösség, mely a lakosság 17 százalékát teszi ki, a baszkot pedig a lakosság 2 százaléka beszéli.

A parlament kétkamarás. A szenátusnak 259 tagja van, akik közül 51-et az autonóm területek döntéshozó szervei delegálnak. A képviselőházban 350 képviselő van. Mindkét háznak négyéves mandátuma van. A miniszterelnök - akit a kétkamarás törvényhozás választ - a konzervatív José Maria Aznar, aki 1996-ban váltotta a 14 évig kormányzó szocialista Felipe Gonzálezt. Az Aznar vezette kormány az első parlamenti többséggel rendelkező konzervatív kormányzat Franco diktatúrájának bukása óta. Spanyolország királyság, az uralkodó I. János Károly király 1975 óta.

Spanyolország területét kelta és baszk törzsek lakták. Kr. e. 206-ban a Római Birodalom része lett az Ibériai-félsziget. Az V. században a gót, 711-ben pedig az arab hódítók uralma alá került a félsziget nagy része. A terület két legjelentősebb királysága, Kasztília és Aragónia 1469-ben egyesült, akkor kezdődött meg Spanyolország nagyhatalommá válása. 1492-ben a spanyol seregek visszafoglalták az utolsó arab uralom alatt lévő várost, Granadát is. A XVI. században a Spanyol Királyság a világ vezető hatalmává vált, hatalmas gyarmatbirodalmat szerzett Amerikában és Ázsiában egyaránt. Ezt követően a királyság elvesztette jelentőségét, gazdasága hanyatlásnak indult.

Az első világháborúban független volt az ország. Az 1936-1939-es polgárháborúból Francisco Franco tábornok került ki győztesen, korporatív államot épített ki, és minden hatalmat megtartott magának. Az ország azonban a gazdasági csőd szélére került, és ez arra kényszerítette, hogy az 1960-as években fokozatosan nyisson a külvilág felé. Franco 1975-ben halt meg, és a "rendszerváltás" a még életében meghatározott rend szerint zajlott. I. János Károly király elfoglalta a trónt, és amnesztiában részesítette a francoistákat. 1977-ben tartották negyven év után az első szabad választásokat, az 1978-as alkotmány pedig parlamentáris monarchiává tette az országot.

1982-ben Felipe González vezetésével a Spanyol Szocialista Munkáspárt győzött a választásokon, és 14 éven át irányította az országot. Spanyolország ugyanebben az évben a NATO, majd 1986-ban az Európai Közösség tagja lett. 1996-ban az Aznar vezette konzervatívok törték meg González másfél évtizedes uralmát.

Vissza a Tagok és jelöltek oldalra