Benelux javaslat az Eu-elnökség vitájában

A Konventben kirajzolódott frontvonalak közeledéséhez vezethet potenciálisan a kisebb és közepes méretű államok és a közösségi módszer híveinek álláspontját legkitartóbban védelmező Benelux-államok legújabb alkotmányos javaslata, amely számos pontban közeledni látszik a Valéry Giscard D'Estaing Konvent-elnök által nemrég előterjesztett, nagy port felvert reformtervezethez. Ezzel párhuzamosan Chris Patten külügyi biztos is hozzászólt a vitához, a Financial Times véleményoldalán az állandó elnök ellen érvelve.

A Benelux javaslata legelsősorban továbbra is határozottan elutasítja Giscard és a nagy tagállamok azon kedvenc elképzelését, hogy az Európai Tanácsnak legyen egy állandó elnöke, aki felváltaná a mostani rotációs rendszert. A hármak megtartanák a félévente cserélendő elnökséget - amit a tagállami egyenlőség egyik legfontosabb kifejezőjének és garanciájának tekintenek -, viszont cserébe beletörődnének, hogy a külügyi tanácsnak legyen állandó elnöke, méghozzá az új uniós külügyminiszter személyében.

További koncesszióként, de ügyesen a közösségi intézmények felé billentve a hatalmi mérleget, azt javasolják, hogy az általános ügyek tanácsának (amely az uniós hatalmi struktúra második legfontosabb intézménye az állam- és kormányfőket negyedévente összehozó Európai Tanács után) legyen az Európai Bizottság elnöke az állandó vezetője (most itt is rotáció van). Párosítva ezt azzal, hogy gyakorlatilag konszenzus van arról, hogy a Bizottság elnökének markánsan meg kell erősíteni a demokratikus legitimitását, a javaslat ügyes kompromisszum azok között, akik a folyamatosságot hiányolva érvelnek az állandó elnöki rendszer mellett, és akik a közösségi intézmények megerősítésének hívei. A demokratikusan választott bizottsági elnök ugyanis nem csak az általános ügyek tanácsának, ennek a stratégiai fontosságú tanácsi fórumnak a munkájába vihetne elvben folyamatosságot, de saját pozícióját is megerősíthetné a testület elnöklésével.

A Benelux igazi koncessziója, hogy elfogadják Giscard azon elképzelését, hogy csak 15 teljes jogú tagja legyen az Európai Bizottságnak (az elnök, a külügyminiszter és még 13), plusz 15 segédbiztos. A kis és közepes méretű államok eddig szinte dogmatikusan védelmezték azt az álláspontot, hogy minden tagállamnak kell "saját" biztos, ezért ez a javaslat a hangadónak számító Benelux részéről elég jelentős lehet. A segédbiztosok pontos jogairól és kötelességeiről egyébként nem sokat tudni, sem Giscard, sem a Benelux javaslata nem túl részletes ebben a tekintetben, de az biztos, hogy szavazati joguk nem volna a bizottsági kollégiumban.

Némileg eltér a hármak javaslata az Európai Bizottság elnökének választását illetően. Míg Giscard azt szeretné, ha a tagállamok vezetői tennének javaslatot a Bizottság elnökének személyére, noha "az európai parlamenti választások eredményének figyelembevételével", utána pedig az EP-nek egyszerű többséggel kellene megválasztania az elnököt, addig a Benelux az EP háromötödös többségével választatná meg az elnököt, függővé téve a tagállami vezetők jóváhagyásától (minősített többséggel).

Még néhány apró különbség van. Ezek közül a legfigyelemreméltóbb az, hogy a Benelux nem sorolja fel az Európai Tanácsot, a tagállami vezetők legfelsőbb fórumát az intézmények között. Nem támogatják az Európai Népek Kongresszusának létrehozását sem, és javaslatuk 732-ben, nem pedig 700-ban maximalizálná az EP-képviselők számát.

Forrás: Bruxinfo - Brüsszel