A politikai vezetés szokatlan önkritikája miatt kialakult bizonytalanságot jelzi, hogy sokan most is úgy vélik, a kormányzat nem tett mást, mint a régi, jól bevált kínai receptet alkalmazta: a szerencsétlenségből a megfelelő pillanatban megpróbált dicsőséget kovácsolni. Ebben pedig lehet valamennyi igazság, ugyanis a kínai politikai vezetésnek komoly érdeke fűződött a válsághelyzet minél rugalmasabb kezeléséhez. A SARS-járvány ugyanis gazdasági és politikai értelemben is a kínai vezetés legnagyobb kudarca az 1989-es Tienanmen téri sortűz óta, így a politikai vezetés minden bizonnyal rákényszerült a váltásra.
A Kínai Kommunista Párt legitimációját ráadásul az 1960-70-es években kialakult rend szerint a gazdaság és a közélet sikeressége teremti meg. A Teng Hsziao-ping idején kialakult rendszer lényege, hogy az egypárti kormányzást addig senki nem kérdőjelezi meg, amíg az országban minden rendben megy. A rendszer működött is évtizedeken keresztül, láthatóan a kínaiak többsége is elfogadta, hogy a kommunista szólamok megtartása mellett több - leginkább gazdasági - kérdésben szabad kezet ad az állam.
A SARS körüli botrányok azonban megkérdőjelezték a pártvezetés eredményességét, a márciusban hivatalba lépett kínai vezetés politikai támogatottsága meggyengült. Vu Gou-guang, volt párttitkár, a hongkongi Kínai Egyetem tanára szerint Hu Csin-taónak eddig nem kellett semmitől sem tartania, most azonban megrendült alatta a pártfőtitkári szék.
Az egészségügy tehetetlensége komoly tekintélyvesztést jelentett Pekingnek. Az egészségügy ugyanis sikerágazat volt az elmúlt ötven évben. Kínában 1950 óta sikerült megkétszerezni a lakosság várható élettartamát. A kínai lakosság születéskor várható élettartama 1950 óta 35-ről 70 évre emelkedett. Ezzel a nagyarányú fejlődéssel Kína lehagyta a legtöbb fejlődő országot. A hatalmas növekedést annak ellenére sikerült elérni, hogy a föld lakosságának 22 százalékát adó Kínában csak az emberiségre jutó összes egészségügyi ráfordítás 1 százalékát költik el.
Az új politikai stílusnak köszönhetően azonban a kínai kormányzat végül jól jött ki a járvány okozta válsághelyzetből. Nagy szerepe volt ebben a kínaiak hazafias érzelmeinek. A SARS elleni küzdelem a "hazafias közegészségügyi kampány" nevet kapta. Hasonló akciókkal - melyek közül az elsőt Mao Ce-tung indította 1952-ben - az 1950-60-es években olyan betegségeket sikerült visszaszorítani, mint a himlő, a kolera, a lepra és a tbc, melyek a 20. század első felében több millió kínai életét követelték. Az újságíróknak pedig megtiltották, hogy tiszteletdíjat vegyenek fel SARS-ról szóló cikkekért. Kínai és külföldi cégek, illetve magánszemélyek adományaiból közel 75 millió dollárt gyűjtöttek össze a SARS elleni küzdelemre.
A kormányzat a saját javára tudta fordítani egyik legkellemetlenebb intézkedését, a május 1-i ünnepségek elhalasztását is. Az ünnep elhalasztásáról a SARS miatt döntött a kormányzat, ami azonban jelentős tekintélyvesztés a politikai elit számára, mivel a munka ünnepe Kínában az egyik legfontosabb állami ünnep. Május elseje most a munka ünnepéből a nemzeti higiénia napjává vált. Kína szerte rengeteg család töltötte nagytakarítással a napot.
A kínai kormányzat most azt ígéri, hogy megkezdik a közegészségügyi rendszer reformját. Erre garanciát jelenthet az új egészségügy-miniszter, Vu Ji is, Kína legsikeresebb női politikusa, akit nem csak a kínai közvélemény fogad el, de nagy tekintélye van külföldön is.
Az egyébként kritikusabb hangvételű hongkongi lapok is méltatták a pekingi vezetés újszerű magatartását. Elemzők szerint azonban ennek ellenére nem szabad a történtekből azt a következtetést levonni, hogy ezentúl minden megváltozik majd Kínában.
Nagy Mercédesz (Peking), Sáling Gergő