Giscard már csak a folyósóban bízik

A végjáték biztos jeleként a Konvent elnöke lefújta a péntekre tervezett plenáris vitát, hogy személyesen adja el az alkotmányozó testület különböző csoportjainak a csütörtök este átdolgozott legújabb elnökségi tervezetet az intézményi reformokról. A csütörtöki plenáris ülést kölcsönös vádaskodások jellemezték. Ezek célpontja elsősorban az a 18 kormány volt, amelyik egy tapodtat sem kíván elmozdulni a Nizzában elfogadott intézményi alkuról. Az arcmentő megoldás esélye ugyanakkor messze nem szállt el.

Miközben az Európai Konvent csütörtökön utolsó előtti plenáris vitáját tartotta a jövendőbeli EU-alkotmány cikkelyeiről, a kulisszák mögött lázas egyeztetés folyt az intézményi reformokról, amelyeken - ebben nagyjából mindenki egyetért - áll vagy bukik az Unió történetében példátlan vállalkozás sikere.

A szerdán a Konvent elnöksége és a különböző csoportok között folytatott egyeztetés után világossá vált, hogy az elnökség által előterjesztett intézményi javaslatok zömét elutasító 18 kormány vált a gyors konszenzus legfőbb gátjává. A Nagy-Britannia és Spanyolország kivételével túlnyomórészt kis- és közepes államok nem kérnek a nizzai intézményi alku Giscard elnök által javasolt felülvizsgálatából, és már a Konventet követő kormányközi konferenciára gondolva nem vennék rossz néven, ha az alkotmányozó gyűlés nem minden kérdésben alakítana ki később nehezen megváltoztatható álláspontot.

A nemzeti törvényhozások és az Európai Parlament képviselői, akik a 105-tagú Konventben kétharmados többségben vannak, ugyanakkor a kudarctól tartva sokkal nagyobb kompromisszumkészséget mutattak a javasolt reformokkal kapcsolatban. A csütörtöki vita egy részét ennek megfelelően a konszenzust óhajtó parlamenti képviselők és a kerékkötőnek tekintett kormányküldöttek kölcsönös vádaskodásai uralták. Olivier Duhamel, Michel Barnier és mások felemlegették, hogy az egész Konvent azon a felismerésen alapul, hogy Nizza kudarc volt. A számos megfigyelő által "lekonzervatívozott" jelenlegi és leendő tagállamok közös nevezője annak az elnökségi javaslatnak az elutasítása, amely megváltoztatná a minősített többségi döntések elfogadásának kritériumait. Nizzában három feltételt is támasztottak a többségi döntések érvényessége elé: a tagállamok többségének, a lakosság 60 százalékának kell egy döntés mögött állnia, és harmadik elemként késhegyre menő viták után kialakították az országok közötti új szavazati súlyokat is (melyik országnak hány szavazata van a döntéshozó testületben).

Valéry Giscard d'Estaing elnök azonban ehelyett azt javasolja, hogy a jövőben minden tagállamnak csak egy szavazata legyen, és a minősített többségi döntéseket a tagállamok egyszerű többségével és a lakosság háromötödének támogatásával lehessen elfogadni. Ez a szakértők által logikusnak és jónak nevezett javaslat azonban veszélyesen megbontaná a kényes nizzai egyensúlyt, hiszen például Németország két másik nagyobb országgal együtt blokkolni tudná a döntéseket. Giovanni Grevi, az Európai Politikai Központtól (EPC) indokolatlannak tartja a szavazati rendszer megváltoztatásától való félelmet, hiszen - mint rámutatott - a tagállamok képviselőit felvonultató Tanácsban a lehető legritkább esetben kerül sor szavazásra, másrészt szinte sohasem nagy és kis tagállamok között húzódnak a választóvonalak.

A "Konvent-karaván" ugyanakkor az akadályok ellenére is halad. Értesülésünk szerint a legnépesebb küldöttség, a nemzeti parlamentek képviselői ma délelőtt egy levelet nyújtanak át az elnökségnek, amelyben javasolni fogják, hogy az Európai Bizottság elnökének megválasztásában az Európai Parlamenté és ne a kormányokból álló Tanácsé legyen a döntő szerep. Jól értesült források azt is tudni vélik, hogy az Európai Tanács viták kereszttüzében álló állandó elnökének posztját úgy írnák le az alkotmányban, hogy azt akár az Európai Bizottság elnöke is betölthetné. Egy másik komoly engedmény lehet a parlamentereknek, hogy a "szuperelnök" körüli testületet is kiveszik majd a tervezetből. Így az Európai Tanács elnöke kellően meggyengített hatáskörökkel rendelkezne, kisebb veszélyt jelentve az intézmények közötti egyensúlyra. Biztosan a kompromisszum része lesz az is, hogy 2009 november 1-ig minden ország megőrzi egy biztosát az Európai Bizottságban. Szájer József, a jobboldali ellenzék Konvent-küldötte szerint a Bizottság belső felállásában is érvényesülnének az egyenlő esélyek. Szájer egyébként nagyobb esélyt lát a kompromisszumra, mint az egy héttel ezelőtti vita során.

Giovanni Grevi szerint a végső kompromisszum az elnökségi tervezet, a parlamenterek levele és a hat alapító tagország közös pozíciójából születhet meg. Úgy tudni, hogy az EU hat alapító tagja ma még egy kísérletet tesz a közös álláspont kialakítására. Az EPC szakértője reális esélyt lát arra, hogy a Konvent néhány kérdés kivételével közmegegyezésre jusson, aminek hiánya gyakorlatilag a kudarc beismerését jelentené. Giovanni Grevi szerint a tanácsi szavazatok kérdését vagy az EP-mandátumok számát az ősszel induló kormányközi konferenciára hagyhatnák. Ez nem érne fel kudarccal, hiszen ebben a kérdésben egyszerűen nem döntenének.

Forrás: Bruxinfo - Brüsszel