Elviszik gyilkolni a gyerekeket Zimbabwéban

Zimbabwéban tizenéves gyerekek tízezreit olyan táborokba kényszeríti a kormány, ahol kínvallatást és gyilkosságot oktatnak, és a lányokat a táborlakók megerőszakolják. A vizsga sokszor abból áll, hogy a gyerekeknek egy rokonukat kell megkínozniuk. A zimbabwei elnök a fiatal generáció megalázásával akarja elérni, hogy mindenki hűséges legyen hozzá.

Tíz és harminc év közötti fiatalok tízezreinek kell részt venniük Zimbabwében a Nemzeti Ifjúsági Szolgálat Kiképző Programjában. A kormány által szervezett száznapos táborozásoknak az a céljuk, hogy a fiatal generáció rettegjen. A teljes fiatalság bűnre kényszerítésével a világ egyik legkegyetlenebb diktatúrája tombol Zimbabwéban. Az ország ellen hozott gazdasági blokád egyelőre csak a hatalmon lévőket erősítette, mert most már csak a kormánypárt tagjai kaphatnak enni. A BBC munkatársainak sikerült beszélniük néhány olyan fiatallal, akik végigcsinálták a tábort. Különböző emberjogi szervezeteknek és újságoknak eddig 60 fiatalt sikerült részletes vallomásra bírniuk. Nagy részük Dél-Afrikába menekült, és most félnek, hogy a zimbabwei titkosrendőrség utoléri és kivégzi őket.

A BBC-nek részletesen nyilatkozó fiatalok egyike Debbie. Őt erőszakkal kényszerítették az országszerte működő hat ifjúsági tábor egyikébe. Egyszerűen az utcán elfogták, és elvitték az egyik táborba. A táborok hivatalosan ingyenes szakképesítést biztosítanak a fiataloknak, illetve gondoskodnak a hazafias nevelésről is. Debbie-t az első este hárman erőszakolták meg. "Bejöttek a fiúk a barakkunkba, lekapcsolták a villanyt, bezárták az ajtót, és mindenkit megerőszakoltak. Mellettem egy 11 éves lány aludt, egy ágyban velem, mert kevés volt a hely. Őt is többen megerőszakolták" - mondta a BBC-nek. Ettől kezdve minden este hasonlóan telt.

A táborban a jórészt szintén erőszakkal ott tartott fiúknak joguk volt bármelyik lányhoz. Debbie másnap panaszt tett a parancsnokságon, ahol megbüntették. "Ez is része a kiképzésnek" - mondták. "Ne bőgj, ez nem gyerekkórház" - mondták neki. Másnap a kiképzés különösen brutális volt. A vérző Debbie-t társaival együtt 20 kilométeres futásra kötelezték, utána 200 fekvőtámasz következett, majd egy tíz kilós homokzsákot kellett felvinni egy magaslatra. Aki összeesett, azt megverték.

Később Debbie-t kiképezték, hogyan lehet bottal, egy darab kővel vagy éppen cipőfűzővel gyorsan megölni valakit. Hosszú napokat töltöttek énekléssel, a dalokkal az elnököt éltették. A kiképzés vége felé beosztották egy idős nőt halálra kínzó csoportba. Az áldozat a tábor vezetése szerint együttműködött az ellenzékkel. A nőt megverték a fiatalok, fiúk és lányok vegyesen. Utána forró műanyagot öntöttek a testére, míg a nő bele nem halt a kínzásba. "Én is ütöttem őt, de nagyon féltem. Összecsinálta magát fájdalmában. Most is szoktak rémálmaim lenni erről a nőről. Én a forró műanyaggal már nem kínoztam, mert néhányunknak táncolnia és énekelnie kellett körülötte."

Debbie teherbe esett, és AIDS-szel fertőződött meg a táborban. Dél-Afrikába menekült kislányával, ahol retteg a zimbabwei hatóságoktól, nehogy elkapják mint dezertőrt. A hatalomnak szüksége van a kiképzett fiúkra és lányokra. Debbie most a halált várja, és egy ötletet, hogy mi legyen hamarosan árván maradó, valamelyik tábori erőszakkor fogant kislányával.

Daniel önként jelentkezett a táborba, miután befejezte az általános iskolát. "Azt ígérték, hogy kitanulhatom az asztalos szakmát. A lányoknak pedig varrónői képesítést ígértek." Danielnek tetszett, hogy bármelyik lányt megkaphatja a táborban. "Háromhoz jártam vissza mindig. A rabszolgáim voltak, vizet kellett hozniuk, mosniuk a ruháimat meg az ágyneműmet, és ha azt mondtam nekik, hogy le akarok veled feküdni, akkor meg kellett tenniük."

Mugabe, a feketék hőse

Danielt csoportvezetőnek nevezték ki. Először játék mackókon gyakorolták, hogyan kell valakinek egyszerre befogni a száját és eltörni a nyakát. Szó szerint meg kellett tanulni Mugabe elnök történelmi fejtegetését Zimbabwéról, melyben az elnök önmagát a feketék hősének ábrázolja, míg az ellenzéki pártot a fehérek gonosz bábjának. A táborban a nap nagy részében tilos volt beszélgetni, és a felügyelők arra is figyeltek, nehogy barátságok vagy szorosabb kapcsolatok alakulhassanak ki. Jutalmul sört és marihuánát kaptak a legjobbak. A lányok jutalma kosárlabdázás volt.

Danielnek is részt kellett vennie egy felajánlási vizsgán, mellyel bebizonyíthatta, hogy új családja a ZANU párt lett, és saját családját is feláldozza értük. Csapata élén két unokatestvérét verte félholtra. "Ha az apám vagy a testvérem lett volna, akkor is meg kellett volna vernem őket. Elmagyarázták, hogy mi már a ZANU emberei vagyunk" - mondta az akcióról. Az unokatestvérek a vád szerint szimpatizáltak az ellenzékkel. Később részegen lehetőséget kaptak arra is, hogy egy politikai foglyon gyakorolják a kínvallatást.

A BBC riporterei beszéltek egy nyomorékkal, aki szintén oktatási eszköz volt az egyik táborban, mert aktivistája volt az ellenzéki pártnak. Őt egyik este fejjel lefelé egy póznára lógatták, és úgy vezettek a nemi szervébe áramot. Emlékei szerint a kínzást gyakorló fiúk mind kábítószer hatása alatt voltak, amit a parancsnokok adtak nekik.

Promise-nak, a BBC által megszólaltatott másik táborlakó lánynak szintén meg kellett felelnie a felajánlás-vizsgán. Ő társaival a nagybátyját verte meg fémbotokkal. Nagybátyjának eltörték a gerincét, azóta nem tud járni. Promise most Danielhez hasonlóan szülőfaluja közelébe sem mehet, mert a rokonok bosszút állnának rajta. Ezért Daniellel együtt egyetlen lehetősége maradt az életben, hogy a ZANU párt gyermekeként éljen tovább, az egyetlen közösségben, mely feladatot és ételt ad neki. Promise szintén az általános iskola után került a táborba, és neki sem lett szakképzettsége. Viszont őt is megerőszakolták minden este. Promise látta, amint elkaptak egy szökevényt, aki megpróbált meglógni a táborból. A többi táborozó halálra verte, a lányoknak kellett kimosniuk a fiúk véres pólóit.