Elnökválasztás és népszavazás Szlovákiában

Szombaton elnökválasztást és népszavazást tartanak Szlovákiában. A szavazók összesen tizenegy elnökjelölt közül választhatnak, közülük négy számít esélyesnek. Az ezzel egy időben megtartott népszavazáson pedig az előrehozott választásokról dönthetnek az emberek.

Szombaton megkezdődött az elnökválasztás Szlovákiában. A tizenegy jelölt közül négy számít esélyesnek, de kicsi a valószínűsége annak, hogy a már az első fordulóban megválasztják az 1993 óta önálló ország új, sorrendben harmadik államfőjét.

A szombat reggel megnyitott szavazóhelyiségekbe 4 millió 170 ezer embert várnak, akik egyúttal részt vehetnek az elnökválasztással egyidejűleg elkezdődött népszavazáson. Ezt a szakszervezetek és az ellenzék kezdeményezte, és arról dönt, hogy vajon akarják-e az emberek, hogy a parlament még az idén törvényt alkosson az idő előtti választások kiírásáról.

Aki az elnökválasztáson a tizenegy jelölt közül az első és a második helyen végez, két hét múlva, a választás második fordulójában méri majd össze erejét. Az indulók között ott van a jelenlegi államfő, Rudolf Schuster, Eduard Kukan, a kormány külügyminisztere és Vladimír Meciar exkormányfő, a Néppárt - Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (LS-HZDS) elnöke. A Magyar Koalíció Pártja (MKP) nem indított önálló jelöltet: választóit a kereszténydemokrata (KDH) Frantisek Miklosko támogatására biztatta.

Két fordulóra számítanak

Az előrejelzések szerint most kevesebb ember megy el választani, mint öt évvel korábban, amikor a választás első fordulójában a szavazásra jogosultak 74 százaléka voksolt. Öt éve a választás kétfordulós volt. Szinte biztos, hogy most sem lesz másképpen, mert aligha lehetséges, hogy a tizenegy jelölt bármelyike a választáson részt vevők szavazatainak több mint a felét meg tudja szerezni, ezért két hét múlva, az új elnök személye a jelenlegi államfő Rudolf Schuster névnapján esedékes második forduló után válik ismertté.

Annak idején a most pártháttér nélkül induló Rudolf Schuster Vladimír Meciarral, a bukott kormányfővel került tovább a második fordulóba és győzött. Meciar, aki 1998-ban "örök időkre" elköszönt a politikától, fél év múltán már államfő akart lenni. Így van ez most is, és pártja, az ellenzéki Néppárt - Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (LS-HZDS) színeiben jelölte magát.

Kettejük közül most Meciar van előnyben, ugyanakkor bizonyos tekintetben hátrányban is. Előnye, hogy híveinek tábora még mindig népes, s hogy bukása óta sokan megbocsátottak neki. Meciar hátrányát, a versenyben többi indulójának személye jelenti.

Négy fő esélyes

Ugyan tizenegy jelölt van, ám komoly eséllyel csak négyen indultak. Meciar, Schuster, valamint a jelenlegi - kisebbségben kormányzó - Mikulás Dzurinda vezette Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió (SDKÚ) jelöltje, Eduard Kukan külügyminiszter és Ivan Gasparovic, aki hajdan Meciar egyik leghűbb embere és akkori házelnöke volt, majd a bukott Meciartól elpártolva Mozgalom a Demokráciáért (HZD) néven (parlamenten kívüli) pártot alapított.

A választások kimenetele nagyban függ a résztvevők számán, amely elemzők szerint most azért lesz alacsonyabb az előzőnél, mert akkor a választás tétje politikai kérdés volt: visszaengedhető-e Meciar a politika élvonalába? Akkor a többség nemet mondott. Ezt a nemet határozottan ma már csak Meciar legelszántabb politikai ellenfelei mondják ki, bizonyosan kevesebben, mint annak idején.

Sokkal érdekesebb kérdés, hogy személyük, politikai hitvallásuk szerint kik ők. Annyi biztos, hogy Vladimír Meciar közéleti szerepét a rendszerváltoztatás idejéből ismert személyek, azok a vérbeli liberálisok tartják ma is veszélyesnek, akik időközben vagy kivonultak, vagy kikoptak a politikából, így a parlamentből is. Pártjaik jelentéktelen politikai erővé zsugorodtak, vagy semmivé váltak, mert olyan emberekből szerveződtek, akiknek a politikai ízlésétől idegen volt az, ami Szlovákiában a rendszerváltozás óta eltelt évek során úgyszólván népszokás lett: a pártból pártba, majd egy harmadik, esetenként negyedik pártba is átlépő, vagy "maga alá pártot alapító" politikusokról van szó.

A másfélszáz tagú szlovák parlamentben ma fél kézen megszámolhatók azok, akik nem pártoltak át pártból pártba. Kivételt képez a Magyar Koalíció Pártja (MKP), amely a korábbi három magyar pártból szerveződött eggyé éppen azért, hogy Meciar visszatérésének esélyeit mérsékelje.

Egészen más kivételt képeznek a kommunisták, (KSS) akik tizenhárom évvel a rendszerváltozás után visszaküzdötték a parlamentbe azt az állampártot, amelynek ellenében a rendszerváltás történt. Lassan felnő egy nemzedék, amelyik nem tudja, mi volt az egykori kommunista párt, és mi volt a rendszerváltó Nyilvánosság az Erőszak Ellen (VPN). Az előbbi ott van a parlamentben, az utóbbinak már hamva sincs.