Kortárs kiállítás megnyitója miatt tiltakoztak zsidó csoportok Berlinben. A tiltakozóknak azonban nem a kiállított híres és látványos műalkotásokkal van problémájuk, hanem a kiállítás milliárdos tulajdonosával, mégpedig annak náci időkben meggazdagodott felmenői miatt - írja a Guardian.
A tiltakozók szerint a hatalmas gyűjtemény olyan pénzekből jött létre, amelyekhez vér tapad, ezért szórólapokat osztogattak a tárlat keddi megnyitóján, amelyeken azt követelték, hogy az egykori rabszolgamunkásoknak biztosítsanak ingyenes belépési lehetőséget. Még két teherautót is kibéreltek, amelyeken hasonló tartalmú üzeneteket helyeztek el, és fel-alá furikáztak a városban.
A második világháború idején rabszolgamunkán meggazdagodott nagyapjától hatalmas vagyont öröklő Christian Friedrich Flick, a nívós tárlat létrehozója és a műalkotások tulajdonosa közölte: "Nem akarom a családom nevét tisztára mosni, és nem lehet jóvátenni nagyapám háborús bűneit művészettel vagy művészeti alkotások gyűjtésével sem, de szeretném, ha ezekre a művekre politikamentesen és családom történetétől függetlenül tekintenének az emberek."
Flick ugyanakkor kényszeredetten elismerte, hogy a kiállításnak nem éppen Berlin a legszerencsésebb helyszíne.
Giacometti és Michael Jackson a pályaudvaron
A kiállításon a legnagyobb kortárs művészek alkotásai láthatók, így Bruce Naumann neonmunkái, Marcel Duchamp egyik korai alkotása, Alberto Giacometti és Gerhard Richter művei, vagy például Jeff Koon hatalmas arany-kerámia Michael Jackson-portréja. A helyszín sem mindennapi, a kiállítóteremmé átalakított egykori hamburgi pályaudvaron mutatják be a kollekciót, pontosabban annak egy kisebb részét.
A tiltakozók azonban nem csak a tulajdonost kritizálták, hanem a városvezetést is - amely elfogadta Flick felajánlását a tárlat megnyitására, és kifizette az épület költségeit -, valamint magát Gerhard Schröder kancellárt is, aki személyesen nyitotta meg a kiállítást.
Schröder azonban a megnyitón elmondott beszédében igyekezett megvédeni Flicket, aki "elfogadta a Flick névvel járó felelősséget". A kancellár üdvözölte a tárlat megnyitása által gerjesztett vitát, amely "megakadályozza, hogy feledésbe merüljenek a történtek, amitől a tárlat legtöbb kritikusa tart".
Kényszermunkások a robbanóanyaggyárban
A második világháborúban Flick nagyapja - Friedrich Flick - ezer asszonyt dolgoztatott rabszolgamunkásként hatalmas robbanóanyaggyárában, akik közül több százan vesztették életüket. A gyáros az elkobzott zsidó üzemek irányításának átvételével is tovább növelte vagyonát. A háború után hét év börtönre ítélték Nürnbergben, ahonnan azonban négy év után szabadult. Ezután Nyugat-Németországban építette újjá vállalatbirodalmát, 1972-es halálakor a világ egyik leggazdagabb embere volt. Friedrich Flick soha nem egyezett bele, hogy kárpótlást fizessen egykori rabszolgáinak vagy az elhunytak hozzátartozóinak.
Amikor a playboy-életmódja miatt az európai bulvárlapokból jól ismert unokája megörökölte a nagyapa után a vállalatból ráeső részt, azt eladta, és saját befektetésekbe kezdett. Flick a '70-es években túladott régi mesterek műveiből álló gyűjteményén, és a kortárs művészetek felé fordult. Mostanra ilyen művekből álló kollekcióját a világ egyik legjelentősebb magángyűjteményeként tartják számon.
Kárpótlás helyett alapítvány
Testvéreivel ellentétben azonban soha nem volt hajlandó a német kormányzat által a náci idők kényszermunkásai, illetve azok leszármazottjai kárpótlására létrehozott alapítványt támogatni. Ehelyett Potsdamban hozott létre egy saját alapítványt a rasszizmus és az idegengyűlölet ellen.
A kiállítás létrejöttét támogató Porosz Kulturális Alapítvány elnöke szerint a gyűjtemény bemutatásának egyik feltétele is az volt, hogy szembenézzenek a Flick család múltjával. A kiállítás részeként két nagyobb konferenciát is rendeznek Flickről és arról, Németország hogyan néz szembe múltjával.
A kiállítás - évente változó tartalommal - hét évig lesz nyitva, és úgy tűnik, a vele kapcsolatos viták is kitartanak addig - írja a Guardian.