Hétfőn Szerbiában a vajdasági tartományi parlamenti választás második fordulója után véglegesnek tűnik a radikális, idegengyűlölő Szerb Radikális Párt (SRS) győzelme. A választásokat a feltételezett háborús bűnös, Vojislav Seselj pártja és a Demokrata Párt (DS) szoros versengése jellemezte. Az SRS végül 37, a DS 34 képviselői mandátummal rendelkezik. Őket követi a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) tíz képviselővel. Győzelme ellenére az SRS többségi kormányt nem alkothat, koalíciós partnere pedig nincsen. Szerbia nem az egyetlen példa a szélsőjobb előretörésére, hasonló folyamatok zajlanak például Belgiumban és Németországban.
Legutóbb 2002-ben volt érezhető Európa-szerte a jobboldal megerősödése és a szélsőjobb pártok előtérbe kerülése. Ez a folyamat most is érzékelhető. Németországban, Belgiumban és Szerbiában újult erőre kaptak a radikális pártok. Németországban két tartományban is mandátumhoz jutottak a Német Nemzeti Párt képviselői, Belgiumban töretlenül erősödik a Flandria elszakadását szorgalmazó Flamand Tömb. A többi párt megpróbálja elszigetelni a problémás pártokat, vagyis kirekesztik őket a koalíciókból, illetve nem mutatkoznak velük együtt a médiában. Ám ez a módszer csak rövid távon megoldás, sőt általában növeli a radikális pártok népszerűségét.
Hollandiában, Ausztriában, Franciaországban és Olaszországban egyaránt vesztett - általában belharcok miatt - erejéből a szélsőjobb. Hollandiában és Ausztriában előrehozott választásokat kellett tartani, ugyanis a radikális pártok civakodása miatt széthulltak a kormányzó koalíciók. Olaszországban a két szélsőséges pártot is tartalmazó kormánykoalíció is egyre instabilabb, a felek egyre gyakrabban fenyegetőznek kilépéssel. Ennek ellenére mindenhol a politikai élet fontos szereplői maradtak, és hatásuk érezhető a kormányzó pártok politikáján.