Ausztriában a szélsőjobb 1999-ben élte fénykorát, amikor a Jörg Haider vezette Szabadságpárt (FPÖ) kormányra került, koalícióban az osztrák Néppárttal. Ez a szövetség európai közfelháborodást váltott ki, az EU-országok megszakították kis időre a diplomáciai kapcsolatot Ausztriával. A konfliktus elsimult, amikor az EU erre felkért három tagú bizottsága megállapította, hogy a koalíció nem tett olyan intézkedéseket, amelyek sértették volna a demokratikus elveket.
Jörg Haider radikális politikus hírében áll, ezért a koalíció megalakulásakor lemondott pártelnöki posztjáról, és az új kormányban sem vállalt szerepet, nehogy személye miatt forduljanak el a párttól.
Az elkövetkezendő években Hollandiához hasonlóan a belső viták szakították két részre a pártot, nem tudtak megegyezni az adócsökkentési kérdésekről. Több szabadságpárti miniszter is lemondott, ezért a Néppárt felbontotta 2002 novemberében a koalíciót és 2003 októberében előrehozott választásokat tartottak. Ismét a Néppárt győzött, de a koalíciós partner még kérdéses volt. A Zöldek és a Szabadságpárt közül választhattak. Bár szívesebben alkottak volna koalíciót a zöldekkel, nem sikerült megegyezésre jutniuk, így ismét a Szabadságpárttal léptek koalícióra. Ezúttal viszont jelentősen csökkent a FPÖ ereje, az 1999-es hat miniszteri poszttal szemben csak hármat tarthattak meg. A 2003 szeptemberi tartományi választásokon sem szerepeltek túl jól, illetve a júliusi európa parlamenti választásokon is mindössze egy helyet szereztek.
Egyedül Haider maradt Karintia kormányzója változatlanul. Sokat finomított retorikáján, és már nem hangoztatja annyira bevándorlóellenes nézeteit sem, ezért nem csak a jobboldali szavazók szavaztak rá.