"Túszmészárszéket" találtak Fallúdzsában

Fallúdzsa központjában elkeseredett harcot vívnak az amerikai és iraki erők a lázadók ellen. A katonák olyan épületekre bukkantak, ahol korábban túszokat végeztek ki. A parancsnokok még napokig elhúzódó kemény városi harcot jósolnak Fallúdzsában. A városban rekedt civileknek nincs vize élelme, a várost lezáró szövetségesek a villanyvezetékeket is elvágták. Mivel a kórház is az amerikaiak kezére került, sok sebesült nem jut megfelelő ellátáshoz. A felkelés vezetői valószínűleg elhagyták a várost.

Minden épületet át kell vizsgálni

A városi hadviselés jóval veszedelmesebb a támadó felekre nézve, mint a nyílt színi csata. A csúcstechnológia ellenére az amerikaiaknak és az iraki katonáknak házról házra kell bevenniük Fallúdzsát. A város utcáin a támadók nem tudják tartani a nagy hadrendet, kisebb csoportokra kell szétszakadozniuk - ez a védőknek kedvez.

Vannak olyan szűk utcák, ahol a tankok nem férnek el, ezeket a gyalogságnak fedezet nélkül kell elfoglalnia. A védők a tetőkről támadhatják az utcákon előrenyomuló katonákat: mivel a tankok páncélzata felül vékonyabb, a tetőkről érkező rakétagránátokkal szemben védtelenebbek.

A 20-30 fős gerillaegységek gyorsan változtatják helyüket a városban. Valószínűleg átjárókat bontottak a házfalakba, így olyan közlekedései útjaik vannak, amelyekkel gyorsabban haladhatnak, mintha az utcán mennének, ráadásul részben észrevétlenek tudnak maradni. A mesterlövészek néhány találat után helyet változtatnak, így az amerikaiak sohasem lehetnek biztosak abban, hogy hol vannak a felkelők.

Megvannak a módszerek, arra, hogy hogyan lehet egy házat jobban védhetővé tenni: az ablakokra dróthálót feszítenek, hogy ne lehessen gránátot behajítani. A lépcsőket lebontják, helyettük létrát használnak, amelyet felhúznak maguk után. A ház falait megerősítik homokzsákokkal, hogy védekezzenek a belövések ellen. A házak tetejét összekötik, így a tetőszinten közlekedhetnek.

Ha a szükség úgy kívánja, a felkelők valóságos erődöket alakíthatnak ki a házakból. Ezek ellen az amerikaiak csak a tankokkal, a tüzérséggel és a légierő bevetésével vehetik fel a harcot. Emiatt viszont megnőhet a civil áldozatok száma, hiszen a messziről kilőtt lövedékek pusztító ereje igen nagy.

A tüzérség messziről támogatja a támadókat

A lázadók elsősorban orosz fegyverekkel rendelkeznek: a Kalasnyikov gépkarabély sokféle változatával, Dragunov mesterlövészpuskákkal, RPG rakétagránát-vetőkkel, aknavetőkkel. Olcsó és igénytelen fegyvereikkel ugyanakkor érzékeny veszteségeket okozhatnak az amerikaiaknak. A város tele van aknákkal és csapdákkal, egy kifeszített zsineg, amelyet egy konzervdobozba tett kézigránátra kötnek, bőven elég ahhoz, hogy megöljön, vagy megsebesítsen néhány támadót.

Az amerikaiak nagy tűzerejű Abrams tankokkal, és kisebb, Bradley csapatszállítókkal fedezik a gyalogságot. A város fölött a tengerészgyalogság Cobra és a hadsereg Apache helikopterei vadásznak a felkelőkre. A városon kívül tüzérség nyújt támogatást a csapatoknak.

Az amerikaiak eddig kétszer vívtak ilyen intenzív városi harcot. A vietnami háború idején a tengerészgyalogságnak kellett visszavenni Hue történelmi városát, amelyet a vietkong foglalt el az 1968-as Tet-offenzíva során. A tengerészgyalogság ugyan győzelmet aratott, de mint egy tiszt fogalmazott Huéról az ostrom után: "El kellett pusztítani, hogy megmentsük".

A másik hírhedt városi összecsapás Mogadisuban, Szomália fővárosában történt, 1993-ban. Az amerikaiak rangereket vetettek be helikopterekről, azonban a szűk utcákon a lázadók uralták. A lázadók lelőttek egy helikoptert. Az egész világot bejárták azok a képek, amelyeken az egyik különlegesen képzett katona meztelen holttestét cibálta végig az utcán a felfegyverzett tömeg. Miután az amerikaiak érzékeny veszteségeket szenvedtek, kivonultak Mogadisuból.