Börtönbe zárhatják a titkolódzó amerikai újságírókat

Börtönbüntetésre ítéltek két amerikai újságírót, mert nem hajlandóa megmondani, hogy kitől kaptak bizalmas információkat. Az államügyészség tudni akarja, ki szivárogtatta ki, hogy egy volt amerikai nagykövet felesége tömegpusztító fegyverek szakértőjeként fedésben a CIA-nek dolgozott. A két titkolódzó újságírót az igazságszolgáltatás akadályozása címén 18 hónap börtönre ítélték nem jogerősen.

Börtönbüntetés fenyeget amerikai újságírókat, amiért nem hajlandók tanúként felfedni az igazságszolgáltatásnak a munkájuk végzésében őket segítő bizalmas forrásaiknak a kilétét. Az immár fellebbviteli döntés a The Washington Post csütörtöki híre szerint jövő év elején várható.

Matthew Coopert, a Time hírmagazin, illetve Judith Millert, a The New York Times újságíróját októberben első fokon az igazságszolgáltatás akadályozása címén 18 hónap börtönre ítélték, Coopernek a másfél év során naponta 1000 dollár pénzbírságot is fizetnie kell. A fellebbezés miatt a büntetés végrehajtását felfüggesztették.

Joseph Wilson előzőleg magára vonta a kormány haragját, mivel nyilvánosan megcáfolta, hogy Szaddám Huszein volt iraki elnök sárga pogácsának nevezett uránércet akart volna az afrikai Nigerben beszerezni atomfegyverprogramjához, amint az George Bush elnök egyik beszédében is elhangzott a bagdadi rezsim elleni katonai fellépés igazolására. Wilson a CIA megbízásából maga járt utána a híresztelésnek Nigerben, ahol korábban nagykövet volt, és megállapította, hogy az egész ügy légből kapott.

Robert Novak konzervatív publicista nem sokkal Wilson cikke után nyilvánosságra hozta, hogy a nagykövet felesége a CIA munkatársa és ő javasolta férjét a nigeri ténymegállapító küldetésre. Plame valódi kilétéről Robert Novak adott ugyan hírt, de a tényt az ismeretlenek más újságíróknak, Matthew Coopernek és Judith Millernek is elárulták. Nem ismeretes, Robert Novak ellen folyik-e eljárás.

A lapok a kiszivárogtatást kormányzati megtorlásnak minősítették, és elítélték. Az ügyben hivatalból vizsgálat indult, amely időközben a sajtó ellen fordult. Matthew Cooper már megnevezte egyik beszélgetőpartnerét, Dick Cheney alelnök stábjának a főnökét, Lewis "Scooter" Libbyt, aki ehhez hozzájárulását adta az újságírónak. Az ügyészség azonban további neveket követel tőle. A fellebbviteli bíróság szerdán hallgatta meg az ügyet, és döntése a The Washington Post csütörtöki beszámolója szerint a jövő év elején várható.

A bírák mérlegre teszik, hogy mihez fűződik nagyobb közérdek, melyik nyom többet a latban, a sajtószabadság vagy az igazságügyi tárcának az a joga, hogy tanúvallomást követeljen az újságíróktól az ügyben. Az amerikai alkotmány első kiegészítése ugyan védelmet biztosít az újságíróknak, de a nagyrészt a szokásjogon alapuló amerikai jogrendszerben ez nem teljes oltalom.

A szövetségi legfelsőbb bíróság 1972-ben úgy döntött, hogy a védelem nem terjed ki azokra az újságírókra, akiknek a tanúvallomása alapvető fontosságú egy bűncselekmény feltárásában, és az sem számít, ha forrásaik a nevük elhallgatását kérték. Az ügyben egyébként egy kentuckyi újságírónak hasist előállító személyeket kellett azonosítania.

A Time és a The New York Times újságírói nincsenek egyedül, még legalább öten járnak hasonló cipőben. Egy Rhode Island-i tévériporter, Jim Taricani például nem volt felfedni a bíróságnak, hogy kitől kapta azt a szövetségi nyomozók által titokban készített felvételt, amelyen egy helyi tisztségviselőt vesztegetnek meg.