A terrorizmus hozhatja be a törököket az EU-ba

Kiemelkedő földrajzi helyzete és a terrorizmustól való félelem nagyban segítheti Törökország EU-csatlakozását. Az Unió állam- és kormányfői csütörtökön kezdődő tanácskozásukon döntenek a török csatlakozási tárgyalások megkezdéséről. A Közép-Európai Egyetem (CEU) kutatója szerint a török csatlakozással kapcsolatos legtöbb félelem indokolatlan, hiszen a török gazdaság semmivel sem gyengébb, mint amilyen például a magyar volt a csatlakozási folyamat megkezdésekor. Ráadásul a török csatlakozásig hosszú éveket kell várni. A kulturális különbségeket pedig egyszerűen el kell fogadni, ha ez a demokrácia ára - mondta.

"Se stratégiai, se más szempont nem szól a kihagyása mellett" - összegezte az [origo]-nak Törökország esélyeit az európai uniós csatlakozásra Csaba László, a Közép-Európai Egyetem (CEU) európai ügyekkel foglalkozó tanszékének kutatója. Az EU-tagországok állam- és kormányfői csütörtök este kezdődő, péntekig tartó találkozójukon döntenek arról, hogy megkezdődjenek-e a csatlakozási tárgyalások Törökországgal. Az Európai Parlament (EP) szerdai ülésén már rábólintott a több éves török csatlakozási folyamat megkezdésére, az EP döntése azonban nem kötelező érvényű, a végső szót a tagállamok vezetői mondják ki.

Törökország gazdaságilag jóval elmaradottabb mint a 2004. májusában csatlakozott "tizek" (Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia, Szlovénia). A 2004-ben csatlakozott országok közül gazdaságilag (az egy főre jutó nemzeti össztermék, a GDP alapján) a legfelkészületlenebb Lettország volt az EU 2002-es országjelentése szerint. Az egy főre jutó lett GDP 2001-ben alig érte el a 15 uniós tagállam átlagának (23 354 euro) 33 százalékát.

Törökország jelenleg 28 százalékon áll, azonban már a bővített EU GDP-jéhez viszonyítva, ami 10 százalékkal alacsonyabb, mint a 15 régi EU-tagé. Csaba szerint azonban ez semmit nem jelent. Egyrészt azért, mert most nem Törökország csatlakozásáról, csak a csatlakozási tárgyalások megkezdéséről döntenek. "Törökország ott tart, ahol mi voltunk 1989-ben" - mondta Csaba, aki szerint jó, ha 2017-re megállapodik az Unió Ankarával. Másrészt pedig az EU bővítési elvei nem támasztanak szigorú gazdasági követelményeket, hanem a politikai rendszerre és az emberi jogokra koncentrálnak. A 2004-ben csatlakozott országokban a kommunizmus összeomlásakor jogállam nem volt, csak gazdasági válság. "Nemkívánatosnak számítottunk" - fogalmazott Csaba.

A történet tehát ugyanaz. Az EU kormányának nevezett Európai Bizottság 2002-es beszámolója szerint ugyanis a tíz új tagállam felvétele a kommunizmus 1989-es összeomlásából következett, a folyamat lényegében azzal kezdődött. Akkor indultak be a csatlakozásra való felkészülést segítő PHARE-programok is. A tagfelvétel feltételeit 1993-ban határozták meg. Hat tagjelölt 1998-ban kezdte a tárgyalásokat, hat másik pedig (köztük a még nem csatlakozott Bulgária és Románia) 2000 legelején. "Ki is húzták, ameddig lehetett" - jellemezte az EU stratégiáját Csaba.

Ennek a tárgyalási folyamatnak a lezárása Bulgária és Románia 2007-re ígért csatlakozása. A két ország kedden zárta le a tárgyalásokat, a csatlakozási szerződést várhatóan 2005 tavaszán írják alá. Az Unió ugyanakkor fenntartotta annak a lehetőségét, hogy egy évvel elhalassza a bolgár és a román csatlakozást, ha a két ország nem folytatja a beígért igazságügyi reformot és a korrupció elleni harcot.

A horvátok a háborús bűnösökön csúszhatnak el

A negyedik belépésre váró állam Horvátország. Zágrábbal az EU ígérete szerint 2005 tavaszán megindulnak a csatlakozási tárgyalások. Az egyeztetések legfeljebb amiatt késhetnek, mert Horvátországot sok bírálat éri, amiért nem működik együtt a volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűnök vizsgálatát végző hágai bírósággal.

A bővítés ráadásul anyagilag is megérte az EU-nak. A 15 tagország bruttó hazai termékének mindössze 0,15 százalékából meg tudták oldani a tizek csatlakozását - állította Csaba. Ráadásul egy, a '90-es évek közepén készült tanulmány szerint az akkor csatlakozásra váró 12 ország kihagyása többe került volna az EU-nak, mint felvételük. Az így létrejött közösségben ugyanis a vámok megszűntek, a gazdasági berendezkedés egységesebbé, a kereskedelem pedig olcsóbbá vált. "Svájc vagy Norvégia felvétele nagyobb gazdasági sokk lenne az EU-nak" - említett egy szempontot a szegény kelet-európai országok befogadása mellett a kutató. A jómódú nyugat- és észak-európai államok felvétele miatt jelentősen át kellene alakítani az uniós támogatási rendszereket, máskülönben a legtöbb tagállam az eddigieknél is nagyobb támogatásokra lenne jogosult, amit nem bírna el az uniós költségvetés. A kedvezmények megnyirbálásába azonban véletően senki nem menne bele jó szívvel. A belépést emellett az is indokolta, hogy az új tagok külkereskedelmének fele, kétharmada az EU tagországaiba irányult.

Az 1999 óta tagjelölt Törökország felvétele hasonlóan zajlik, azzal a különbséggel, hogy a török belépés stratégiai érdek is. Csaba szerint ugyanis ha a nagyrészt Kis-Ázsiában elterülő állam kimarad az EU-ból, akkor "fennáll egy iszlamista fordulat veszélye". "Törökország geopolitikailag fontosabb mindenki másnál" - fogalmazott. Az EU pedig már a korábbi bővítések során is érvényesített biztonsági és stratégiai szempontokat. Görögország 1981-es felvétele például egyértelműen ilyen volt, hiszen az ország területileg nem kapcsolódott a közösség többi országához és - állította Csaba - gazdaságilag nem sokkal volt fejlettebb, mint némelyik szocialista állam. "Csak azért volt jobb ott élni, mert nem volt kommunizmus" - mondta.

"Nem kell lazán kezelni, de ha el se kezdenek tárgyalni, akkor nagyobb egy negatív fordulat veszélye" - mondta Csaba, aki ugyanakkor emlékeztetett arra is, hogy a csatlakozási tárgyalások megkezdésétől még nem kerül veszélybe az EU, arra ugyanis semmi kényszer nincs, hogy fel is vegyék a tagok közé. Ezt akár egyetlen tagállam is megvétózhatja. Ciprusról pedig könnyen elképzelhető, hogy tiltakozásul nemmel szavaz, hiszen a szigetország harmadát 1974 óta a török hadsereg tartja megszállás alatt.

"Semmi nyoma nincs, hogy veszély fenyegetné az európai értékeket" - válaszolt Csaba azokra a kifogásokra, melyek szerint Törökország kulturálisan is más világ, mint az Unió tagállamai. A képet ráadásul színesíti, hogy Németországban közel 5 milliós török közösség él, amely már most is az EU-ban van, hasonlóan a jelentős osztrák, németalföldi és francia kolóniához. Csaba kifejezetten pozitív jelként értékelte, hogy az ország az iszlamista pártok kormányzását is könnyen viselte. Az egyéb, elsősorban az iszlám vallási előírásaiból adódó kulturális különbségek elfogadásáról pedig csak annyit mondott: "Ha ez az ára, hogy a demokrácia működjön, akkor ezt az árat megfizetjük".