Az Európai Unióban (EU) - már ahol egyáltalán rögzítenek ilyen adatokat - leginkább a nemzetiségi alapon elkövetett támadásokat lehet nyomon követni. A legtöbb támadásnak kitett csoportok az országon belüli etnikai kisebbségek, az illegális bevándorlók és a menekültek. Származást tekintve a zsidókat, a muzulmánokat, a romákat, a dél-afrikaiakat és a volt Jugoszlávia területéről érkezőket éri a legtöbb atrocitás - áll az EU rasszizmust és idegengyűlöletet vizsgáló ellenőrző központjának áprilisban kiadott jelentésében, amely a 15 régi tagállamban vizsgálódott. Közülük is leginkább a nők vannak veszélyben, illetve azok, akik tagjai valamilyen szélsőséges politikai csoportnak. Elsősorban a francia, holland és svéd adatokból lehet ugyanakkor arra következtetni, hogy egyre kevésbé az ismert szélsőséges csoportok az okolhatók egy-egy támadás miatt, gyakran olyan emberek követnek el ilyen bűncselekményt, akik nem tagjai semmiféle csoportnak.
Dániában például az adatok szerint három okból nőtt meg a rasszista támadásoknak a száma a vizsgált időszakban: az Egyesült Államokban 2001. szeptember 11-én történt merényletek, a közel-keleti konfliktusok és a dán választások miatt. Itt elsősorban a zsidókat és a muzulmánokat érik atrocitások. Belgiumban meghatározó, hogy az ország a sokszínűséget képviselő EU központja, ugyanakkor nagyon erős itt egy szélsőjobb párt, a Vlaams Blok.
Németországot a történelme határozza meg: a náci uralom után több évtizeddel nagy gondot fordítanak arra, hogy szélsőséges csoportok ne kaphassanak tág teret, és ne ismétlődhessen meg kicsiben sem a holokauszt. Ezért figyelik ők elsősorban az egyes szélsőséges politikai csoportok tevékenységét. Itt az áldozatok fele menekült, elsősorban az afrikaiakat, törököket (Németországban magas a török kisebbség aránya), vietnamiakat és a romákat támadják meg. Görögország életét viszont a menekültek nehezítik meg, miközben a görögökben nagyon erős a nemzeti identitás - áll a jelentésben.
Franciaországban az izraeliek és palesztinok között egyre elmérgesedő konfliktus növelte meg a rasszista támadások számát, majd a szeptember 11-i amerikai merényleteket követően megerősödött a muzulmánokkal szembeni gyűlölet. Itt is erős szélsőjobb párt van, a Front National, amelyik a 2002-es választásokon első körben a második legtöbb szavazatot gyűjtötte be. Olaszországban viszont az utóbbi években csökkent a különbség a szélsőséges és a mérsékelt nézetű pártok véleménye között. Itt elsősorban a romákat és a zsidókat érik atrocitások.
Luxemburgban a vendégmunkások száma nagy, mivel kicsi, de gazdag országról van szó, amelynek Belgium, Franciaország és Németország is a szomszédja. Az ide betelepülők viszont elsősorban EU-tagországokból jönnek. A hivatalos adatok szerint évente körülbelül 10 rasszista támadást regisztrálnak az országban, bár csak 2001-es és 2002-es adata van Luxemburgnak.
Hollandiában szintén erős egy szélsőjobb párt, az Új Nemzeti Párt, amely 2002-ben bekerült a parlamentbe, emellett számos szélsőjobb csoport létezik. A hollandok leginkább a bevándorlókkal szemben ellenségesek. Ausztriában a bevándorlók és a menekültek egyaránt célcsoportjai a szélsőjobb csoportoknak.
Portugáliát az elmúlt években fedezték fel a bevándorlók, 2001 óta megháromszorozódott a számuk. Elsősorban Afrikából és Dél-Amerikából érkeznek, de kedvelt célpontja lett a moldávoknak, oroszoknak és ukránoknak is. Finnország népességének csak a két százaléka tartozik a kisebbségbe, a bevándorlók száma a ´90-es években nőtt meg jelentősen. A legtöbb menedékkérő Szomáliából, Irakból, Iránból vagy volt jugoszláv tagállamból érkezett, a legtöbb támadás a szomáliaiakat éri.
Svédország kimondottan liberálisnak hirdeti magát, a muzulmánokkal szembeni gyűlölködéssel például csak 2001. szeptember 11-e óta foglalkoznak. Itt főleg a zsidókat és az arabokat nem látják szívesen.
Korábban az emberi jogokért küzdő Nemzetközi Helsinki Szövetség (IHF) ugyanakkor készített egy jelentést a muzulmánok elleni támadások szaporodásáról az EU-ban. Ők nem a hivatalos és nem hivatalos adatok, hanem a muzulmánok beszámolói alapján készítették el jelentésüket. Ebből az derült ki, hogy különösen Nagy-Britanniában, Spanyolországban és Németországban nőtt meg a muzulmánok elleni atrocitások száma. A svédeknél pedig az állásra való jelentkezések közül minden ötödik esetében bebizonyították, hogy kizárták a felvétel során azokat, akiknek arab hangzású nevük volt.