Főszereplők

Tony Blair, a többszörösen is rekorder munkáspárti vezér Nagy-Britannia iraki háborúban való részvételén csúszhat el. Kemény retorikájú konzervatív kihívója, Michael Howard önmagában nem jelent komoly fenyegetést Blairnek, akinek pártjától főként az egykori BBC-újságíró, liberális demokrata Charles Kennedy lophat el szavazatokat.

A kétszer is nagy többséggel nyertes Harold Wilson óta a legsikeresebb munkáspárti miniszterelnöknek tartott Tony Blair egymás után harmadik alkalommal töltheti be a posztot. A választásokat követő napon lesz ötvenkét éves. Előtte csupán Margaret Thatchernek sikerült háromszor is miniszterelnöki esküt tenni, de ő nem munkáspárti, hanem konzervatív volt, és harmadik ciklusában meg is bukott. Blair maga, illetve a vezetése alatt álló Munkáspárt azonban már eddig is több szempontból rekorder.

A Munkáspárt már 2003 augusztusában hosszabb ideje volt hatalmon, mint előtte bármikor. Rekord volt az 1997-es választási győzelem is, addig ugyanis még soha nem szerzett ennyi mandátumot - 418 képviselője jutott be a parlamentbe - a párt, és 2001-ben ezt az eredményt majdnem sikerült megismételnie. Tony Blair ráadásul az első brit miniszterelnök, akinek gyermeke született hivatali ideje alatt. A 2000. május 20-án világra jött Leo - Euan, Nicky és Kathryn után - a házaspár negyedik gyermeke.

Blair sikereihez nagyban hozzájárulhatott, hogy nem a Munkáspárt hagyományos szárnyából származik - édesapja egy konzervatív képviselőség felé kacsingató ügyvéd volt - és híján van a munkáspárti háttérnek is, aminek segítségével az általa "New Labour"-nak emlegetett pártot olyan szavazók körében is népszerűvé tehette, akik addig nem voksoltak rá.

Tony Blair 1983-ban jutott be először a brit parlamentbe, és gyorsan felszaladt az alsóházi ranglétrán, jóllehet hírnevet a '90-es évek elején, árnyék-belügyminiszterként szerzett. Akkor - átvéve a konzervatívok érvelését - kemény fellépést ígért a bűnözők ellen és a bűnmegelőzés érdekében. Ezt követően hamar azok közé a politikusok közé került, akiket úgy emlegettek, mint a párt következő lehetséges vezetőjét.

Ez a lehetőség hamarabb eljött, mint számítottak rá, 1994-ben ugyanis elhunyt John Smith akkori pártelnök, és Blair - valaha volt legfiatalabb pártelnökként - lépett a helyére. Ekkor romlott meg viszonya addigi mentorával, Gordon Brownnal, akivel csak nehezen tudott megegyezni arról, ki is lépjen vissza a másik javára az elnökjelöltségtől.

1997-ben soha nem látott győzelemre vezette a Munkáspártot, amit 2001-ben is megismételt, annak ellenére, hogy több támadás is éri, például a londoni Millenium Dome-mal, a benzinárak emelésével vagy a száj- és körömfájás járványának kezelésével kapcsolatban. Kérdés, hogy az egyetemista korában a "Csúf Pletykák" (Ugly Rumours) nevű rockbandában játszó Blair az iraki háborúhoz való csatlakozása ellenére meg tudja-e ismételni eddigi bravúrjait.