A hatalom vonzása - államfők állam nélkül

Akit egyszer a hatalom szele megcsapott, nehezen mond le róla. Sokan még azután is ragaszkodnak hozzá, hogy - jogosan vagy jogtalanul - elűzték őket miniszteri, elnöki székükből, királyi trónjukról, országukból. Az [origo] megkísérelte összegyűjteni a még élő és posztjukra - ha csak jelképesen is - igényt tartó királyság nélküli királyokat, ország nélküli diktátorokat, elnököket.

Többen közülük már csak bujkálnak, és igyekeznek elkerülni, hogy hazájukban felelősségre vonják őket véres tetteikért. Persze közöttük is van olyan, aki a visszatérés gondolatát dédelgeti.

Az etiópiai marxista császárgyilkos

Forrás: [origo]

Mengistu Haile Mariam 1977 és 1991 között volt Etiópia államfője. Hivatali ideje alatt marxista-leninista ideológiájú egypárti diktatúra jellemezte az afrikai országot, az ellenzék brutális elnyomásával. Mengistu egyike volt azoknak, akik eltávolították trónjáról a később a börtönben - állítólag az ő parancsára - megfojtott Hailé Szelasszié császárt.

A hatalomátvételben számos csoport vett részt, de a vezető csoportosulás a Derg volt, amelynek ő volt az egyik vezetője. Az államfői posztot elődjeinek meggyilkolása révén szerezte meg. A totalitáriánus rendszer jelentős támogatást kapott a Szovjetuniótól, a keleti blokktól és Kubától. A támogatást komoly fegyverkezésre és az ellenzéki csoportok letörésére fordították. Az uralmának első éveit jellemző vörös terror során például a Mengistu-ellenes Etiópiai Népi Forradalmi Párt gerillaakcióit ellenforradalomnak minősítették, és minden egyes általuk megölt "forradalmár" után ezer "ellenforradalmárt" gyilkoltak meg.

A következő években szovjet típusú államot hozott létre, de 1987-ben ő lett Etiópia polgári elnöke is az alkotmány átalakítása után. Hatalmának végét a '80-as évek nagy éhínségei, majd észak-etiópiai lázongások vetítették előre, végül a Szovjetunió felbomlása és az onnan kapott segélyek elapadása volt a végső döfés. 1991-ben 50 Derg-beli harcostársával Zimbabwébe menekült, jelenleg is ott él. Etiópia azóta számtalanszor kérte kiadatását, hogy bíróság elé állíthassák, harcostársai közül sokakat távollétükben halálra ítéltek.

Visszatérne Ugandába Apollo

Apollo Milton Obote kétszer is Uganda elnöke volt, először 1966 és 1971 között, majd 1980 és 1985 között, előtte pedig 1962-től miniszterelnök is volt. Miniszterelnökként egy aranycsempészési ügybe keveredett Idi Aminnal, a későbbi diktátorral együtt, aki akkor az ugandai hadsereg parancsnokhelyettese volt. Amikor a parlament vizsgálatot követelt, felfüggesztette az alkotmányt, és számos kormánytagot letartóztattatott. A vádak alól tisztázták ugyan, ám addigi politikai szövetségeseivel megromlott a viszonya, ezért 1966-ban államcsínnyel megszerezte az elnöki hatalmat, ám az egyre erősödő katonai befolyás miatt hatalma egyre gyengébb lett, majd 1971-ben Idi Amin elűzte. A véreskezű diktátor bukása után újra ő lett az elnök, ám ennek ára volt: a hatalomért folytatott polgárháborúkban emberek százezrei vesztették életüket. 1985-ben újra elűzték ismét katonai puccsal. Tanzániába menekült, jelenleg Zimbabwében él, és időnként felröppen a híre, hogy visszatérését készíti elő.

Haitire két diktátor is visszavágyik

Jean-Claude Duvalier (Baby Doc) a világ legfiatalabb elnöke lett, amikor 1971-ben, 19 évesen elhunyt apja, Francois Duvalier (Papa Doc) örökébe lépett. Nemzetközi (főleg amerikai) nyomásra igyekezett megreformálni az apjától öröklött diktatúrát. Ám hiába a reformok, a minisztercserék és egyes politikai foglyok szabadon bocsátása, Haiti nem lett a demokrácia mintaképe, az anyja és felesége befolyása alatt lévő Baby Doc pedig nem lett demokratikusabb vezető, mint az apja volt. 1986-ban kormányellenes megmozdulások vetettek véget uralmának; a felelősségre vonástól tartva Franciaországba menekült, jelenleg Párizsban él. Jean-Bertrand Aristide haiti elnök 2004-es elűzése után jelezte: szívesen visszatérne az országba, idén július elején pedig - 54. születésnapján - rádióbeszédben üzent a haitiaknak.

Aristide tagadja, hogy önszántából mondott le

Jean-Bertrand Aristide háromszor volt Haiti elnöke, és kétszer űzték el. Először 1991-ben katonai puccs, majd 2004-ben lázadás vetett véget uralmának. Hívei az "első demokratikusan megválasztott haiti vezetőként" emlegetik, míg ellenfelei korrupt, diktatórikus zsarnokként jellemzik az egykori katolikus papot. Második elnöki mandátumának lejárta (1996) volt ez egyetlen olyan alkalom, amikor Haitin békés keretek között zajlott le a hatalomváltás. Második elnöksége 2000-ben kezdődött választási csalással (91,8 százalékot szerzett).

A belpolitikai huzavonák és a rezsim korruptságára hivatkozva visszatartott nemzetközi kölcsönök miatt azonban a gazdaság tönkrement, az ellenzék pedig távozását követelte. Népszerűségét csökkentette a "kannibálok hadserege" nevű erőszakos paramilitáris szervezet, amely később maga is ellene fordult. A 2004 januárjában kezdődött ellenzéki megmozdulások hamar lázadásba torkolltak, a lázadók sorra vették át a hatalmat az ország nagyvárosaiban. Aristide egy amerikai felségjelzésű repülőgépen hagyta el Haitit február 29-én. Később azt állította, hogy az amerikaiak elrabolták, az USA szerint viszont ő maga kérte segítségüket, hogy elhagyhassa az országot. Aristide először a Közép-afrikai Köztársaságba menekült, majd Jamaicába, később pedig Dél-Afrikába ment. Az elűzött elnök többször is jelezte, nem saját akaratából, hanem kényszerítés hatására mondott le posztjáról.

A munkamániás nácibarát

Bár Alfredo Stroessner Matiaudát, Paraguay egykori elnökét erőszakkal távolították el 1989-ben a hatalomból, nem valószínű, hogy a jelenleg 92 éves, Brazíliában élő egykori diktátor még valaha visszatérne az ország élére, melyet annak idején - Dél-Amerikában példátlanul hosszú ideig - 35 évig vezetett. Első elnöksége után nyolcszor választották újra a munkamániás diktátort, aki állítólag reggel 4-kor, már ágyából kiadta aznapi utasításait, és egy 3 órás déli pihenő után, gyakran hajnali egyig dolgozott. Elnöksége alatt ráadásul soha nem ment szabadságra. Az USA-val és Németországgal eleinte fennálló jó kapcsolata az idők folyamán tönkrement. Uralma alatt határozottan támogatta a náci múltjuk miatt menekülteket, például dr. Joseph Mengele is Paraguayban telepedett le. 1989-ben katonai puccs vetett véget hatalmának.