A huszonegy felszámolásra ítélt gázai zsidó telepről kedd koradélutánig mindössze egyet sikerült teljesen kiüríteni. Ugyan egyre több család hagyja el otthonát a kedd éjfélkor lejáró határidő előtt, százak az ellenállás mellett döntöttek.
Gázában alig kilencezer zsidó él kis telepeken, 1,3 millió palesztin között. A telepek feladásáról szóló izraeli kormánydöntés óta lehet tudni, hogy nagy lesz az ellenállás, és sok telepes nem engedelmeskedik majd a felszólításnak. Ezért több mint hatvanezer izraeli fegyverest vezényeltek a térségbe, vagyis több mint négy katona jut egy telepesre. Az izraeli hadügyminiszter kedd délelőtt megismételte: aki éjfélig nem megy, azt erőszakkal távolítják el. A telepesek kártérítést kapnak az államtól, de akik nem mennek önként, azok elvesztik az összeg harmadát. A hadsereg azt ígérte, hogy a telepeken fegyvert nem használnak, legfeljebb gumibottal rakják teherautóra a legmakacsabbakat.
Hétfő este Ariel Saron izraeli miniszterelnök rövid tévébeszédben kért türelmet és megértést. "Nem tarthatjuk meg Gázát örökké. Több mint egymillió palesztin él ott, és a számuk minden generációval megduplázódik. Szörnyű menekülttáborokban élnek, kilátástalanul, ami melegágya az erőszaknak." Saron arra is kitért, hogy a katonák legyenek megértőek a tiltakozókkal. "Ők nem az ellenségeitek, hanem a testvéreitek" - fogalmazott. Épp ezzel érvelnek azonban a telepesek is: "Mi a testvéreitek vagyunk, ne rakjatok ki otthonainkból" - könyörögnek sokszor a katonáknak, akik közül többen megrendülten és elkeseredetten készülnek az erőszakos kilakoltatásra. Előfordult azonban, hogy a telepesek nem győzködnek, hanem támadnak: volt olyan telep, ahol lenácizták a felvonuló karhatalmat, máshol pedig azzal fenyegették őket, hogy ha Saron bukik, akkor az új kormány megbünteti azokat, akik részt vettek a telepek kiürítésében.
Több településen is előfordult, hogy a helyiek elbújtak. Előfordult, hogy erre hangosbeszélőn szólították fel a lakosságot az ellenállás szervezői. Az egyik ilyen telepen hétfő éjjel pakolás helyett zenés ünnepséget tartottak; jelezve a világnak, hogy eszük ágában sincs feladni a gázai enklávét.
A feszültséget tovább erősítik a tüntetők. Mintegy ötezer szélsőséges szervezkedik, többségük a Negev sivatag felől nyomul előre Gáza felé. Az izraeli katonák már napok óta lezárták az odavezető utakat, de így is tele van a térség a tüntetők ellen-blokádjaival. A tüntetők így akarják megakadályozni, hogy a kitelepítettek elhagyhassák Gázát. Kedden például önként távozó családok konvoja órákra fennakadt az ellenséges tüntetők miatt. Egy költöztető cég munkatársa pedig így fakadt ki: "A pokol összes bugyrát megjártuk, mire beértünk a településre, hogy elkezdhessük a pakolást. Égő autógumik, fenyegető emberek állták el az utat."
Kiderült, hogy sok tüntető már hetekkel ezelőtt bejutott a telepekre. Neve Dekalimnál kedden ötvenet közülük letartóztattak. Ők nem engedték ki a költöztető teherautókat és palackokkal dobálták meg a katonákat. Két rendfenntartó megsérült, amikor valamilyen maró anyagot fújtak rájuk. A dulakodásban széttörték a Reuters fotóriporterének a fényképezőgépét. Ugyanennél a telepnél hajnalban a rendfenntartók szétfűrészeltek egy vaskerítést, amit Neve Dekalim főútjánál emeltek, hogy a költöztetők és a katonák ne tudjanak bejutni. Neve Dekalim makacs településnek számít, a 467 itteni családból még csak 150 ment el, és a boltosok is makacsul nyitva tartanak. Amikor a kerítést ledöntötték a katonák, akkor a helyiek újabb barikádot emeltek égő autógumikból.
Több helyen a távozók felgyújtják az üres házakat, nehogy a palesztinok kezére kerüljenek.
A tüntetőkkel hétfő éjjel több helyen is összecsaptak a rendőrök. Ötszáz embert előállítottak, akik szerettek volna bejutni a kiürítendő telepekre, hogy segítsék a helyiek ellenállását. Hétfő óta összesen már nyolcszáz embert tartóztattak le a térségebn.
Izrael az 1967-es hatnapos háborúban foglalta el Gázát, a Golán-fennsíkkal, a Nyugati Part nevű közeli területtel, Kelet-Jeruzsálemmel és a Sínai-félszigettel együtt. Utóbbi területről már a hetvenes évek végén kivonult Izrael, az Egyiptommal kötött béke értelmében. A megszállást erősítendő építették a zsidó telepeket, nagy állami támogatással és hatalmas védelmi felszereléssel. 1993-ban Gáza kétharmada autonómiát kapott, de a békefolyamat megakadt és kitört a második intifáda, vagyis palesztin ellenállás. A gázai palesztinok kétharmada a létminimum alatt tengődik, a munkanélküliség 43 százalékos. A terrortámadások sorozatával járó felkelés ellen az izraeli hadsereg rendre betört az autonóm területekre is. Ariel Saron izraeli miniszterelnök sokáig a telepes-politika nagy támogatója volt. Az egyoldalú kivonulás tervét egyszerre jelentette be bizonyos szigorításokkal, például a palesztin és zsidó területek között épülő hatalmas fal építésével. A kivonulásról nem tudta meggyőzni Saron saját szövetségeseit sem. Az általa vezetett Likud párt tagsága például leszavazta a javaslatot és elhagyták kormányát jobboldali szövetségesei is. Kénytelen volt korábbi ellenfelével, a Munkapárttal nagykoalíciót kötni, és rendszeres tüntetésekkel szembenézni. A múlt héten pedig váratlanul szembefordult a kivonulási tervvel pénzügyminisztere Benjamin Netanjahu is, ami a Likud kettészakadásához is vezethet.