Elmerült a Nagy Laza

A víz és a káosz vette át az uralmat New Orleansban, amelyet hétfőn az USA történetének egyik legnagyobb természeti katasztrófája sújtott. New Orleansszal azonban nem egy egyszerű amerikai város merült el a habokban, hanem számos, huszadik századi zenei irányzat bölcsője, egy gazdag történelmi örökségű, színes kultúrájú település vált legalább hónapokra tetszhalottá és talán évekig bénává.

Az 1718-ban a Mississippi árterén, egy természetes magaslaton, észak-amerikai francia telepesek által alapított város 1763-ig francia, azt követően spanyol uralom alatt állt. Ekkor épült ki a ma csak francia negyedként ismert városrész, amely paradox módon a XVIII. század végén több tűzvész pusztítása utáni újjáépítések alkalmával már spanyol gyarmati stílust vett fel. Napóleon spanyol hódítása után újra francia fennhatóság alá került a város, ám a császár 1803-ban eladta az Egyesült Államoknak a Louisiana-üzlet néven elhíresült tranzakció keretében. Akkor 15 millió dollárért (mai értéken számolva 193 millió dollár) tulajdonképpen a mai USA egész középső része gazdát cserélt.

Az USA és a világ máig egyik legnagyobb kikötővárosa a XIX. század folyamán szépen gyarapodott, nem kismértékben a rabszolga-kereskedelemnek köszönhetően, New Orleansban élt ugyanakkor Észak-Amerika legnagyobb szabad színes bőrű közössége is. Ezzel az addigi francia, spanyol, amerikai és kreol kulturális befolyás mellé felzárkózott az afrikai is.

A várost több becenéven is emlegetik. A Crescent City (Félhold-város) a település XIX. századi formájára utal, ilyen alakú volt ugyanis az a terület, amelyet be lehetett építeni és nem tartozott a környező mocsarakhoz. Az, hogy nagyobb területen is terjeszkedhetett a város, az az 1910-es években kiépülő gát-, csatorna- és szivattyúrendszernek köszönhető, amelynek egyes elemeit máig használják. A XX. században New Orleans a környékbeli lecsapolt mocsarak kárára terjeszkedett jóval a tenger, az északra elterülő Pontchartrain-tó és a Mississippi folyó vízszintje alatt, a helyzetet csak rontotta, hogy a talajvíz folyamatos kiszivattyúzásával süllyedésnek is indult a terület.

A város a XX. század utolsó negyedében vált az Egyesült Államok egyik legkedveltebb turisztikai célpontjává. Az ide látogatókat mágnesként vonzza New Orleans gazdag kulturális öröksége, a francia negyed gyarmati stílusú épületei és a világhíres Bourbon Street pezsgő éjszakai élete, a jellegzetes ételek, a zene, a színes utcabálok, felvonulások.

Fotó: EPA

Különösen közismert az Afrikából elhurcolt rabszolgák néhány örököse által ma is gyakorolt vudu vallásról, egy nyugat-afrikai eredetű, az újvilági hiedelmekkel és a kereszténység bizonyos elemeivel gazdagodott hitről.

New Orleans jellegzetessége a rézfúvós temetések hagyománya, amikor a holtat és az őt kísérőket lassú gyászhimnuszokat játszó zenekar vezeti fel utolsó útján a temetőbe, majd a temetés után a visszaúton ugyanez a társaság forró jazzt játszik a gyászolóknak. A zenei hagyományok különösen erősek a városban, az európai, latin-amerikai, afroamerikai zenei kultúra egymásra gyakorolt hatására itt alakult ki a jazz és a rock and roll előzményének tekintett rythm and blues, a Mississippi környező deltavidékén pedig a delta blues, a cajun és zydeco zene. Itt tartják az USA egyik legnagyobb zenei fesztiválját, a New Orleans-i Jazzfesztivált, 1970 óta minden évben.

Híres és kedvelt az itteni gasztronómia, jellegzetes étel a francia fánknak is nevezett beignet, egy négyzet alakú, általában kávéhoz fogyasztott édes sült tészta. Nevezetesek a tengeri herkentyűkkel töltött szendvicsek (po'boy), és a rizses, ugyancsak tenger gyümölcseivel készülő, különböző fűszeres egytálételek.

New Orleanst gyakran emlegetik "Nagy Lazaként" is (Big Easy) a hírhedt éjszakai élet és a népszerű karneválok, felvonulások után, amelyek szezonja egészen a nagyböjt idejéig tart, és amelyeket a nagyböjt előtti utolsó felvonulásról csak Mardi Grasnak (dagadt kedd) hívnak. A karneváli szezon vízkeresztkor, január 6-án kezdődik a Krewe du Vieux-val. A gyalogos menetben a szatirikus, gyakran trágár jelmezekbe öltözött résztvevők mellett a város legnevesebb rezesbandái is ott gyalogolnak.

Fotó: EPA

Ezt követően számos felvonulást, parádét, karnevált szerveznek az itt csak krewe-nek nevezett parádészervező társaságok - a Mardi Gras eljöveteléig szinte minden napra jut egy. A dagadt kedden aztán napkeltétől éjfélig egymás követik a zenés zajos színes felvonulások, melyeket éjfél után rögtön a helyi rendőrség lovas rendőreinek látványos fellépése követ, akik megtisztítják a Bourbon Streetet az ott mulatozóktól. A város nem hivatalos, de úton-útfélen emlegetett mottója: "Laissez les bons temps rouler" - "Let the good times roll" - "Induljon a banzáj!".

Most azonban senkinek nincs kedve mulatozni a városban. A francia negyedet víz öntötte el, a karneválozók elmenekültek vagy az utcákon fosztogatnak, a lovas rendőrök pedig igyekeznek rendet tartani és menteni az embereket.